Az Ezer Erdő után újabb nagylemezt készít a Magashegyi Underground. Az Ezer Nap című szimfonikus lemezbemutató koncertet hallhatjuk február 24.-én a MÜPÁ-ban. A koncertről és az új lemezről kérdeztük Bocskor Bíborkát, a zenekar énekesnőjét.
Nem újdonság hogy szimfonikusokkal bővül a zenekar, most ugyanazokkal dolgoztok együtt, mint akikkel tavaly novemberben?
Igen, ugyanazzal a három zenekarral. Mint az életben is minden következik valamiből, ennek a szimfonikus koncertnek is megvan, hogy miből ered. Az Ezer Erdő lemezbemutatóját úgy álmodtunk meg, hogy vonósnégyest hívunk és fúvósokat. Sokat dolgoztunk velük és valamelyik fiú bedobta azt, hogy milyen jó lenne, hogy ha egy csomó vonós lenne az egészben és finom szőnyegként jönnének a hangok. Kiderült, hogy tíz vonós kevés lenne,mert nem jön az a tömör hangzás, mint amire szükségünk lenne, hát akkor jó, legyen egy kamarazenekar, de az sem teljesítené teljesen ezt a feladatot, és akkor jött a szimfonikus zenekar.
Csak szimfonikus zenekarral nem akartuk megoldani, mert modernebb dolgokra próbálunk kattogni, így jött az ütőegyüttes és a kórus. Szerettük volna az Ezer Erdőt elmélyíteni, és kiszínezni a nov 2.-ai koncertre, azóta pedig volt egy csomó ötletünk és van a mai napig is, ezt próbáljuk kibontani.
Az új album kifejezetten szimfonikus zenekarra készült?
Nem csak szimfonikus hangzásról van szó, ha meghallgatják az emberek, vagy részt vesznek a koncerten akkor látják, hogy nem a ma trendi szimfonikus hangzás dominál. Egy-egy dal kiválasztja hogy milyen hangszert kíván meg. Vannak olyan dalok, amik például csak egy szál hárfát vagy ukulelét. A Szeplős vállat például úgy oldottuk meg, hogy csak vokális kíséret van benne. Szóval nem úgy kell elképzelni, hogy egy glazúros, kiglancolt hangzás jön létre, ahol egyszerre minden szól és valami nagy cukorhabba fordul az egész, mert nem.
Hogyan hallhatjuk majd az új számokat egy átlagos koncerten?
Muszáj megoldanunk, hogy működjenek a dalok egy klubkoncerten is, de szerencsére eddig ez sikerült. Az volt mindig a hangsúlyos nálunk, hogy egyfajta energia, egyfajta dinamizmus átmenjen a közönségnek. Az a fontos hogy ez megtörténjen, és ezt létre tudjuk hozni kézzel-lábbal, fejjel, elmutogatva, bárhogy.
Hogyan viszonyultok a helyszínhez?
A Magashegyinek túlnyomórészt rock koncertjei vannak. Azért választottuk a Művészetek Palotáját, – bár a név egy kicsit erős, hogy művészetek és palotája és hogy ott a Magashegyi… – azért választottuk, mert az egész nagyzenekar elfér benne, és nagyon jó az akusztikai adottsága. Az emberek ülnek, de engem nem zavar, hogyha valaki táncra perdül, vagy valakinek az az érzése támad, hogy ő ki-be vagy föl-le kell lengedezzen erre a zenére.
Akadtak olyanok, akik szívesen megmozdultak volna, de saját bevallásuk szerint visszafogták magukat, sajnos… az ember egy idő után a szabadságot megtanulja, azt hogy bármit tehet a saját felelősségére, és az is jó lenne, ha olyan varázslat jönne létre, ami nem azt juttatná eszébe az embereknek, hogy viselkedniük kell.
Mikor és hogyan jelenik meg az új lemez?
Sokan azt gondolják hogy annak ami fizikai formában megjelenik biztosabb a létezése, mint egy olyan dolognak ami fel van töltve az internetre. Tervezzük azt hogy megjelenik fizikai formátumban, és mint eddig is, fel fogjuk tölteni. Aki akarja megvásárolja, aki akarja letölti ingyen. Abban majdnem biztos vagyok, hogy 24-éig ez nem lát napvilágot. Talán tavasszal.
Ez után terveztek kisebb koncerteket?
Persze! Alig várjuk már a tavaszt, hogy jöjjenek a fesztiválok és jöjjön a végtelen nyári szabadság, ami most egy kicsit elképzelhetetlen számomra, ahogy kinézek az ablakon. Nagyon jó nyaraink vannak.
http://mupa.hu/program/magashegyi-underground-2012-02-24_20-00-bbnh
http://www.magashegyi.hu/v2/hu.html#/tour/
http://www.facebook.com/MagashegyiUnderground
Jeez, Kruppa