Mozigépész – PROJECT X – A BULI ELSZABADUL

A film három hétköznapi, végzős középiskolásról szól, Thomasról, Costáról és BJ-ről, akik nagyon szeretnének népszerűvé válni. Tervük voltaképpen ártalmatlan: csapnak egy felejthetetlen bulit, filmre veszik, és kész. Erre a bulira azonban nem készültek fel. A hír fürgén száll, a bulizók egyre többen vannak, egyre jobban érzik magukat, és közben álmok porladnak szét, rekordok dőlnek meg és legendák születnek.

A Project X – A buli elszabadul Nima Nourizadeh első rendezése. A film egy csapat új arccal készült, akik egy országos tehetségkutató révén kapták a szerepeiket. Todd Phillips (mindkét Másnaposok rendezője) a producer, aki Joel Silver, Scott Budnick, Andrew Rona, Alex Heineman és Marty P. Ewing segítségét vette igénybe.

A színfalak mögötti kreatív csapat tagjai Ken Seng operatőr („Step Up 3 D”), Bill Brzeski látványtervező (Másnaposok, Terhes társaság), Jeff Groth vágó (Törtetők) és Alison McCosh jelmeztervező (a Másnaposok jelmeztervező-asszisztense).

 „Egy éjszakára menő akartam lenni, hogy a csajok észrevegyenek. Aztán elfajultak a dolgok.”

A ház romokban, a környék inkább háború sújtotta területnek tűnik, mint lakóövezetnek. Nem tudni, mi okozott nagyobb kárt, a tűz, vagy a tüzet elfojtani igyekvő helikopter. De a lángszóróval felszerelt, zabos drogdíler is vastagon benne volt. Persze csak a kertitörpéjét akarta visszaszerezni a kamaszoktól, akik elemelték a lakásából, és akiknek gőze se volt, mennyit ér. Csak egy kabalafigurát akartak a bulira, az úgynevezett „társasági eseményre”, ami a középsulis névtelenségből a hírnév csúcsaira repítette volna őket. Az ember csak egyszer 17 éves, nem? Nos, meglehet, hogy a hét számjegyű kár mégis az ő számlájukra írandó.

Szerencse, hogy bár mindez hitelesnek látszik, csak egy új vígjáték, a Project X – A buli elszabadul, amit fékét vesztett és különösen nagy összegű kárral járó, valóságos házibulik történetei ihlettek.

„Afféle kísérletként indult – meséli Todd Phillips producer. – Amint megvolt a koncepció, páran összeültünk egy szobában és emlékezetes bulikról sztorizgattunk, amiken részt vettünk, vagy amiknek csak a hírét hallottuk. Innen származik a film hangulata.”

Michel Bacall rázta gatyába az ötletzuhatagot. „Épp Torontóban forgattam egy másik filmet, mikor Todd megkeresett. Megbeszéltük a koncepciót, és még aznap éjjel írtam egy emailt, ami nagyjából összefoglalta a film lényegét. Az volt az alapötlet, hogy csináljuk meg minden idők legnagyobb középiskolás buliját. A lángszóró mint kellék alapvető volt. A sztori többi része pár hét alatt állt össze.”

Matt Drake-nek olyan forgatókönyvet kellett írnia, ami rögtönzésszerűnek hat. „Eleinte nagy kihívás volt olyan kontextust teremteni, amiben hiteles a színészi jelenlét, a szöveg mégis érthető marad a közönség számára. Amint ezen túlléptünk, inkább csak egyszerű gyakorlati kérdések maradtak függőben. Például olyasmik, hogy miféle testnedvet akarunk megmutatni, illetve hogy legyen-e hulla avagy sem a filmben.”

A Project X – A buli elszabadul három haver története, akik egyikük 17. születésnapját nem mindennapi bulival akarják emlékezetessé tenni. Apránként, hibás és szerencsétlen döntések következtében a buli féktelenné válik, az ünneplés pedig a szó szoros értelmében utcai zavargásokba torkollik.

„Ez a film a névtelen srácokról szól – szögezi le Phillips. – Se nem ilyenek, se nem olyanok. Ők azok, akik sose tűnnek fel, még skatulyát se kapnak. Láthatatlanok. Szerintem a legtöbb középiskolás, aki nem sportoló vagy kocka, ebbe a csoportba tartozik. A többség névtelennek érzi magát.”

Nima Nourizadeh számára az Adidasnak készített, buli-témájú, nemzetközi szinten ismert reklámfilmje tette lehetővé, hogy a Project X – A buli elszabadul egyik rendezőjelöltje legyen.

„Nima tökéletes választás volt – mondja Phillips. – Londonban lakik, a reklámok és klipek világából érkezett. Habár filmet még nem forgatott, eddigi munkái azt a stílust tükrözték, amire szükségünk volt. Sőt, mikor találkoztam vele, nyomban érződött rajta, hogy ilyen jellegű filmet akar csinálni. Úgy tűnt, hogy tényleg rákattant.”

Nourizadeh így emlékszik vissza: „Elmondtam a véleményem, hogy milyen változtatásokat szeretnék. Meg hogy milyen hangulatú filmre gondoltam. Miután párszor beszéltem a csapat más tagjaival, kapcsolták Toddot. Dumáltunk, nevettünk, egy húron pendültünk. Aztán Scott Budnick mondta, hogy ugorjak át hozzá. Nem voltam biztos benne, mit jelent ez, így két hétre pakoltam. Aztán két év lett belőle.”

Nourizadeh úgy érezte, a saját stílusával autentikussá teheti a filmet. „Engem az izgatott a filmben, hogy egy bizonyos nézőpontot követhetünk. A csapat többi tagja inkább realista megközelítést javasolt. Mire mondtam, ha ezt akarjuk, akkor legyenek lényegében ismeretlen szereplők. Izgis feladat lesz megtalálni a megfelelő srácokat.”

Joel Silver executive producer, akinek már bőven volt tapasztalata az akció és a komikus agymenés vegyítésében, hozzáteszi: „Azt akartuk, hogy a közönség úgy érezze, amit lát, az valóságos. Nem akartunk ismerős színészarcokat villantani. Persze, ez egy történetmesélő film, de úgy akartuk megcsinálni, ahogy még soha senki. Szerintem ezért is lett hiteles.”

„Karaktereket akartam, nem szerepeket játszó színészeket – mondja Nourizadeh –, Olyan srácokat akartunk, akik be tudnak indítani, akiktől fejlődik a forgatókönyv.”

„Thomas Kub vagyok. Ma van a szülinapom. Lehet lazulni!”

Hogy három barátot kerítsenek a filmbéli haverok szerepére, a készítők nyitott meghallgatásokat tartottak egy külön erre a célra létrehozott honlap, a projectxopencall.com segítségével. Végül a célkitűzéshez híven nem csak fiatal színészeket találtak, akik karakterben stimmelnek az eredetileg elképzelt szereplőkhöz, de be is írták őket a forgatókönyvbe, a szerepet az előadóhoz igazítva, illetve fordítva. A színész és szerepe olyannyira összeolvad, hogy pár kivételtől eltekintve a figurák és az őket alakító színészek keresztneve megegyezik.

Thomas Mann lehengerlő bája és sebezhetősége tökéletessé tette Thomas szerepére, a kamaszéra, aki épp betölti a 17. életévét. Jonathan Daniel Brown komikusi vénája remekül bevált JB-nél, aki a leginkább fura szerzet a csoportban, és már annak is örül, hogy a többiek bevették maguk közé. Oliver Cooper csak megjátssza a menő New York-i csávót, pedig valójában ohiói fiú… ahogy a valóságban is. A meghallgatások során ez a szilárd háttér tette lehetővé a figura magabiztos és hiteles megformálását.

Mann a stáb azon tagjai közé tartozik, akiknek már volt filmes tapasztalata, de a Project X – A buli elszabadul mindennél több és jobb volt, mint amit eddig csinált. Úgy véli: „Nagy élmény volt a díszletek közt lenni egy bulin, ahol normális srácból gyakorlatilag szörnyeteggé válok. Nehéz volt eljátszani Thomas ámokfutását, mert közben elképesztően jól éreztük magunkat. A filmbeli Thomas valahogy úgy érzi, vége az életének, és igyekszik a legtöbbet kihozni belőle. Ez magyarázza a film féktelen hangulatát.”

Jonathan Daniel Brown alig hitt a szerencséjének, mikor megkapta élete első főszerepét: „Nem számítottam rá, azt hittem, a végtelenségig húzom az igát óránként nyolc dollárért. Pár éve otthagytam a főiskolát, hogy standup-komédiásként színpadra állhassak. Ez volt a fő célom. Hogy pár középnyugati városban vicceket mesélhessek egy kocsmában és alkalmanként tizenöt dollárt szakítsak érte. Szerettem volna filmezni, de a valóság túlszárnyalta minden reményem.”

Véletlen ugyan, de Cooper szintén a főiskolát hagyta ott a standup-comedyért. Színjátszást tanult, de meghallotta, hogy a „pasi, aki a Másnaposokat csinálta meghallgatást tart egy tinivígjátékra. Kérdezősködtem, kapcsolatokat teremtettem, füleket rágtam, végül sikerült bejutnom.” Az első válogatáson virította Costát, mielőtt még a szerep kiforrott volna: Felhúzta az alsógatyát, a nadrágját meg le. Cooper szerint: „Amikor úgy éreztem, kockáztatnom kell, megtettem, mert azt gondoltam, jobb, ha önmagamat adom, és nem rezelek be. Végső soron nem volt mit vesztenem. Ha úgy megy oda az ember, hogy van mit elbuknia, valószínűleg úgysem kerül be. Szóval úgy vélekedtem: ’A franc essen bele!’ És ez bejött. De a forgatás közben néha vissza kellett vennem. Vicces egy bunkót alakítani, de ahhoz, hogy működjön a figura, azért szerethetőnek is kell lennie.”

„Minden összejött a három srácnak, remekül játszottak együtt – mondja Todd Phillips. – Sosem egyenként castingoltunk, mindig hárman voltak egyszerre, keveredtek, ezt behozták, ezt kinyomták. Csoportokat próbáltunk ki, míg össze nem állt a csapat.” Joel Silver hozzáfűzi: „Mintha ismertem volna őket, mintha együtt nőttem volna fel velük. Kiváló csapatot alkottak.”

Miután megkapták a szerepet, a három fiatal színész együtt lógott. „Elmentünk a Nagy Medvébe, ami egy vidámpark, együtt kajáltunk, vagy csak átmentünk valakihez DVD-ket nézni” – meséli Brown. Miközben a srácok azt hitték, ez merő szórakozás, a film készítői tudták, hogy ez a családiasság visszaköszön majd a filmben.

A buli lényege elsősorban az, hogy felhívja az ellenkező nem tagjainak figyelmét a srácokra, azokét, akik amúgy rájuk se bagóznának. Főleg Alexét, egy különösen dögös lányét a suliból. Alexis Knapp kapta a szerepét.

„Alex azért dönt úgy, hogy elmegy Thomasék bulijára, mert nem hiszi el, hogy tényleg összehozzák – mondja Knapp. – Tudja, hogy Thomas rá van kattanva, részben ez is motiválja, és vonzónak tartja az elszántságát. Amikor a buli káoszba fordul, átmenetileg más fényben látja Thomast, a fiú pedig éppen ebben reménykedett.”

Thomas csak egy lány miatt nem izgul – pedig talán kéne izgulnia miatta. Ez a lány régi pajtása, Kirby, akit Kirby Bliss Blanton alakít. „Biztos mindenki emlékszik egy barátra, aki csak barátként tekintett rá, de ő sokkal többet érzett iránta” – meséli a karakteréről. Blanton élvezettel aknázta ki a kapcsolatban rejlő lehetőségeket. „Nima rögtönzésre bátorított, azt kérte, érezzük jól magunkat, vessük bele magunkat a szerepbe, és ez nagyon bejött nekem. Szerintem ettől lett valóságos a film, és persze a Thomas és Kirby közt lévő kapcsolat miatt.”

A szereplők közt feltűnik még Miles Teller, aki a sportos főiskolás tahót játssza, Rick Shapiro a mérges díler szerepében, Martin Klebba, aki csak Zabos Kisember néven fut, és Thomasék házán vezeti le a dühét, Rob Evors, a felpaprikázott szomszéd, Caitlin Dulany és Peter Mckenzie mint a Thomasnak bizalmat szavazó szülők, Jesse Marco, aki a vad éjszaka zenei felelőse valamint Brady Hender és Nick Nervies, a két ifjú, ám rettenthetetlen biztonsági őr, akiket Costa a váratlan helyzetek kezelésével bízott meg. Például, ha ki kell dobni valakit. Fontos szereplő továbbá Thomas hűséges barátja és a buli legkülönösebb résztvevője: Paxton, a yorkshire terrier, a család kutyája, aki szó szerint ismeretlen magasságokba emelkedik a mulatság folyamán.

Azt est krónikásának kulcsszerepére Nourizadeh és stábja Dax Flame-et kérte fel, egy fiatal videóbloggert. Dax már két éve tette közé fanyar és többnyire balos videóblogjait, mielőtt elment volna a válogatásra. Így mesél róla: „Mivel nálam a kamera, nem sokat vagyok képen. De ha mégis, akkor az nagyon ütős.”

„Ez sokkal több 100 embernél.”

Nourizadeh és az operatőre, Ken Seng rájöttek, hogy a 21. században mindenki filmes, akinek van egy mobiltelefonja. Ezzel a felismeréssel akarták hitelesebbé és átélhetőbbé tenni a filmet. A stáb nem kívánt a határokon belül maradni, nem volt céljuk, hogy felidézzék az eddigi középiskolás filmeket, inkább azt szerették volna, ha több nézőpontot sikerül egyesíteniük. A filmezésről folytatott eszmecserék a sokféle formátum használatáról, a különböző kamerák alkalmazásáról szóltak.

„A Project X – A buli elszabadult nyolc különböző kamera-rendszerrel forgattuk – magyarázza Seng. – Részben a bulin részt vevők szemszögéből látjuk az eseményeket, ami sajátos nézőpontot hoz létre. Azon dolgoztunk, hogy a rendelkezésünkre álló forrásokkal a lehető legjobban jelenítsük meg a rendezvény méretét és az okozott pusztítást. Kihívást jelentett például, hogy miként keltsünk 200 statiszta segítségével olyan benyomást, mintha ezren lennének.”

Nourizadeh és Seng az előkészületek során 12 kamera-rendszert próbált ki, végül a digitál-HD Sony F23-ast választották, ez különleges fényviszonyoknál is könnyen alkalmazható: jól működik, akár nap süt, akár stroboszkóp villog. Több kamera dolgozott egyszerre, minden elképzelhető szögből forgattak, hogy az elkészült filmben szemléletessé tegyék az esemény kaotikus jellegét. A forgatás 25 éjszakáján a stáb kiadott egy tucat Flip kamerát a kijelölt statisztáknak, arra biztatva őket, hogy vegyenek fel minden jópofa dolgot, amit látnak maguk körül. A felvételeket minden forgatás után begyűjtötték és elküldték a vágóknak. Seng hozzáteszi: „Némelyik anyag remekül illett a film textúrájába.”

A sok kamera használta azért gondot is okozott. Hogy oldható meg, hogy egyik se mutassa a másikat? Kitalálták, hogy a kamerákat kezelő stábok is bulizóknak öltöznek, így nem keltettek túl nagy feltűnést a díszletek között. Bokrok vagy autók mögé rejtőzve aztán észrevétlenül rögzíthették az eseményeket. Ezzel a nyüzsgéssel csak még inkább fokozták az atmoszféra eredendően kaotikus jellegét.

Az alapvető A és B kamerákon túl, az F23-ason és a statisztáknak kiosztott Flipeken kívül, bevetették az EX3 HD-t is, ami egy apró, rúzs méretű Iconix kamera, kiegészítve a mobilok és a rendőrségi térfigyelők kameráival, iPhone-okkal és Blackberries-zel, de amikor elég kameraman állt rendelkezésre, Canon 5D és 7D felvevőt is felhasználtak,.

Seng örömmel jegyzi meg: „Isten áldja meg a vágókat, mert két millió lábnyi filmet lőttünk el. Mintha egy háborús filmeposz fél éves forgatásán lettünk volna.” A vágók Jeff Groth vezette csapata olyannyira lépést tartott a filmkészítés ütemével, hogy az első verzió már két héttel a felvételek után készen állt.

A különböző formátumokból a vágók egységes anyagot készítettek, méghozzá úgy, hogy az eltérő digitális formátumokat egy különleges, számítógép-vezérlésű rendszerbe, a Codexbe töltötték fel, ami mindent használható file-okká alakított, lehetővé téve a vágóknak, hogy munkájuk során ugyanolyan típusú felvételekkel dolgozzanak.

Grothnak és csapatának előnyt jelentett, hogy a filmet a jelenetek kronológiai sorrendjében vették fel, ami lényegében kizárta, hogy később új felvételekkel kelljen kiegészíteni a már meglévő jeleneteket. Ez a díszletezőknek is nagy könnyebbséget jelentett, mivel igen nagy feladat lett volna bármit visszaállítani a korábbi állapotába. Amin a buli egyszer keresztülzúgott, az többé nem állt helyre.

A forgatásra a burbanki Warner Ranch egyik házában került sor, egy lakóövezetnek berendezett díszletutca épületében. Az már csak a véletlen fura játéka, hogy az utca túloldalán az a ház áll, amelyben Roger Murtaugh lakott Joel Silver Halálos fegyver-filmjeiben.

„Nem volt sok lehetőségünk, amikor el kellett dönteni, hol forgassunk – meséli Phillips. – Lezárni egy környéket öt héten át, minden áldott este túlzás lett volna, arról nem is szólva, hogy a környező házak esetleg tüzet fognak. Szóval ellenőrizhető helyen kellett dolgoznunk, és a Ranch a maga érdekes történetével éppen megfelelt ennek az elvárásnak.”

„A mai este a csajokról szól, akikre esélyünk se volt. Ma este mások lesznek a szabályok.”

Ahogy a középiskolás évek legjobb bulijának emléke is elkísér, ugyanúgy vált felejthetetlenné a Project X –A buli elszabadul készítői számára az a pár hét, amíg a forgatás zajlott.

„Enyhén szólva elképesztő volt – mondja mosolyogva Thomas Mann. – Őrület, hogy az első filmemben együtt dolgozhattam Todd Phillipsszel, Joel Silverrel és az egész bandával. Mindenki irtó jó arc volt. Csak olyan gyorsan szállt el, mint a pára.”

Oliver Cooper hozzáteszi: „Voltak elképzeléseim róla, milyen egy forgatás, nagy elvárásokkal álltam hozzá, de a valóság messze túltett az elképzeléseimen. Remélem, a közönség is ezt fogja érezni, amikor kijön a moziból.”

„Ebben a korban lényegében bárki megragadhat egy kamerát és megörökítheti, ami körötte zajlik, és ez a film épp ilyen – állapítja meg Jonathan Daniel Brown. – Azt is megmutatja, mire képesek a barátok, amikor egy szülinapot vagy bármilyen eseményt emlékezetessé akarnak tenni egymásnak. Nem azt mondom, hogy ehhez le kell zúzni egy házat és kell néhány nyolc napon túl gyógyuló sérülés, de néha talán csak ez a módja.”

Todd Phillips producer véleménye szerint „Ez nem egy szokásos vígjáték, viszont őszinte. Néhány elbaltázott döntésről szól, és arról, hogy mennyire el tudnak fajulni a dolgok. És ezt mindig szórakoztató dokumentálni.”

Nima Nourizadeh rendező kiegészíti: „A film a szórakozásról szól. Megcsinálni is szórakoztató volt, azt szeretnénk, ha a nézői is nagyon jól mulatnának. A 80-as években nagyszerű filmeket láthatunk, mint a Különös kísérlet vagy a Tizenhat szál gyertya, olyan srácokról, akik változtatni akartak az életükön, feltűnést kelteni, népszerűvé válni. Remélem, ez is ilyen fajta film, bár nem ajánlom senkinek, hogy utánozza, amit Thomas és barátai művelnek!”

Forrás: Intercom

 

Minden vélemény számít!