Egy alak egy pofa és egy pasas

Harold Pinter: A Gondnok

Egy sznob hajléktalan, egy csendes de mindig ügyködő ezermester és egy precíz, de kiszámíthatatlan vállalkozó: a helyzet adott egy jó vígjátékhoz. Ehhez adódik Mucsi Zoltán, Katona László és Scherer Péter színészi játéka.

Harold Pinter (19302008) angol drámaíró 1959-ben írta meg a Gondnok című darabot, amelyben London nyugati szegénynegyedének egyik lepukkant bérházát vette helyszínül. Ez a világ nem állt messze Pintertől, hiszen ő is egy londoni munkásnegyed szülötte. Drámaírás mellett több területtel is foglalkozott, forgatókönyvíró, színész, rendező és polgárjogi aktivista is volt hosszú élete alatt. Munkásságát 2005-ben Nobel-díjjal jutalmazták.

A díszlet egy zsúfolt szoba, amely egy pince hangulatát idézi, különösen egy gondos mesterember pincéjét az össze-vissza dobott falécekkel, rozsdás gépekkel, kacatokkal, illetve egy aranyozott Buddha-szoborral, amely kiugrik a sorból, és külön jelentőséggel bír a történet kibontakoztatásában. Ez a sufni-szerű helység szolgál lakótérül egy mesterembernek. Két oldalt vannak csupán falak, ahol egy ajtó és egy maszatos-repedt ablak kapott helyet, a szoba két szemben levő oldalán a kettéoszlott közönség néz egymással szembe. Nem csak mi figyeljük meg az eseményeket, hanem minket is megfigyelnek. A cselekmény követéséhez találkozó tekintetekkel kell megbirkóznunk.

Az előadás során három annyira ismerős alak jelent meg előttem, mintha  már találkoztam volna a megelevenített figurákkal. Olyan jellemek kerülnek bemutatásra, akik valószínűleg a világ minden részén felbukkannak a szigetországtól kezdve Hazánkig. Főleg a főszereplő „csöves” az, aki ugyanazzal a szégyentelenséggel viselkedik, mint ahogy Budapest utcáinak lakói teszik. Ezt a hajléktalant viszont valaki befogadja, és gondoskodik róla. A hajléktalant befogadó Aston (Scherer Péter) egészen jámbor alak, gyermeki jóság árad belőle. Ez a mamuszos, hózentrógeres férfi nagyon megfontolt, minden megszólalása előtt töpreng, és folyamatosan matat valamivel. Mintha egy másik világban élne, mintha nem koncentrálna az evilági eseményekre. Csövesünknek (Mucsi Zoltán) konfliktusai akadnak befogadójával szemben, bár hozzá kell tenni ő se egy mintavendég, mi több, igényei egyre növekednek, már nem elégszik meg egy ággyal, és tetővel a feje fölött. Ez a léhűtő karakter folyamatosan válik egyre aljasabbá, a színdarab végére már engem mint nézőt idegesít alakoskodásával. A sztoriba egy harmadik alak kavar bele, Mick (Katona László), az öltönyös bőrkabátos fiatalember, akinek kiléte kezdetben homályos és a lakásmaffia kiküldött végrehajtóját idézi. Mick viselkedése egészen kiszámíthatatlan, de itt egyik szereplő se viselkedik átlagos módon, így egészen abszurd helyzetek alakulnak ki. Pinter teremtette meg az abszurd drámának sajátosan angol válfaját, de valóságossá teszi azzal, hogy a mindennapi élet viszonyai közt mutatja ki a világ képtelenségét, abszurditását.

A darab címe azt jelentheti, hogy mind a három személyiség gondnokra vár. Patópálként tengnek csak a világban, szánalmasságuk monológjaikban érezhető, hiszen folyton-folyvást elbeszélnek egymás mellett. A néző bizonytalan, zavarba jön tragédiájukat látva.

Jól sikerültek a párbeszédek, és a hajléktalan karakteréből adódó komikum. Találkozhatunk egy-két ütős poénnal, viszont a komolyabb monológok is könnyedek, nem teszik szárazzá és élvezhetetlenné a darabot. A vígjáték jellegről inkább csak az első részben beszélhetünk, később a karakterekkel együtt a történet is zorddá válik, a szituációk nyomasztóvá alakulnak.  Ha csupán a szövegkönyvet szándékoznánk elolvasni, mérhetetlenül unalmas órákat tudnék csak garantálni, hiszen a három figurát a három tehetséges színész tölti meg élettel. Színészi játékuk élvezetes, a szinte rájuk szabott szerep tökéletesen illik hozzájuk, hiszen gesztusaik, beszéd- és járásstílusuk tökéletesen varázsolja elénk a főszereplő jellemeket.

A Gondnokot igazából csak ajánlani tudom, viszont aki klasszikusabb  színdarabokhoz szokott mindenképp igyon egy sört a szünetben, hiszen ez segítheti az előadás fogyasztását.

Mazsola

Forrás:

http://www.literatura.hu

 

Minden vélemény számít!