Szerkesztőségünk tagjai elmondták, miért is jöttek le a Káté szerkesztőségébe, és mi tartotta itt őket. Természetesen mi sem vagyunk tökéletesek, így nekünk is vannak hibáink, aki ilyet talált, azt is leírta. Következzen a beszámolók első része. Ha pedig Te is kedvet kapnál csatlakozni hozzánk, várunk szeretettel toborzógyűlésünkön. Erről részletek itt.
Luca, próbás grafikus:
„Már a Gólyatáborban hallottam erről az öntevékeny körről, azonban akkor még nem keltette fel a figyelmemet, talán azért, mert azt gondoltam, hogy itt úgyis csak cikkírók vannak, és engem az nem annyira foglalkoztatott. Azonban pont jókor láttam egy tagtoborzó posztot, ahol a KÁTÉ főként grafikusokat keresett. Akkor nagyon gondolkodtam rajta, hogy menni kéne, azonban az első alkalomra nem mentem el, mivel akkor még nem voltam kolis. A második alkalom előtt pár nappal költöztem be, és egy jó barátom mondta, hogy menjek, mert ő már volt egyszer, és nagyon jó volt, és hogy tök jó grafikusnak lenni, stb. Szóval dicsérte nekem a KÁTÉ-t és akkor úgy döntöttem, hogy megnézem én is, hogy miről is van szó. (Jó döntés volt.)”
Kriszti, tördelő:
„Esetemben már jól indult a dolog, mivel egy másik Kátéssal laktam/lakom együtt, így a Káté létezése elég hamar eljutott hozzám. Néha elgondolkodtam rajta, hogy miről is szól ez a dolog, aztán egyik este a kedves szobatárs lecsábított minket, hogy nézzük meg, mi fán terem. Először a grafikus poszt érdekelt volna, de rájöttem, hogy nem lennék hozzá elég kreatív, vagy ha igen, akkor az elég keservesen lenne meg, így a tördelést választottam. Szeretem a szövegformázást csinálni, évekig versenyekre is jártam belőle, nyilván nem InDesign-nal, de már jó úton haladok. A tavalyelőtti Slip is dobott azon, hogy lejöjjek, megismertem valamennyi kátést, tetszett a társaság, és már nem ismeretlen emberekhez kellett lemennem. Meg azért valljuk be, hogy jó egy közösséghez tartozni. Körülbelül ennyit gondoltam :D”
Bozont, próbás cikkíró:
„Nos, ez sem salátaevéssel kezdődött. A tavalyi Slipen a Budget Köztársaság színeiben indultam, ahol több remek embert ismertem meg a híres-hírhedt játékok során (hiszen mi hozná össze jobban az embereket, mint egy parti kolifoglaló 😀 )
4 nap közös vetélkedés után döntöttem úgy, hogy tetszik, amit csinálnak, jó a társaság, miért ne menjek le próbázni? Az első adandó alkalommal le is jöttem, és nem bántam meg, nagyon jól érzem itt magam.
Korábban soha nem gondoltam volna, hogy egy újságba/blogra fogok cikkeket írni, riportokat csinálni, de bejön a dolog, szóval meg fogok dolgozni, hogy aktív lehessek.
Jó a társaság, jó hangulatban telnek a gyűléseink és remek közösségépítő foglalkozásokat szoktunk tartani (hehe 😀 ), de tetszik, hogy nem kell minden nem létező szabadidőmet a Kátéra fordítanom.”
Marci, próbás cikkíró:
„Év elején, a beiratkozáson a gólyacsomagban megkaptuk a KÁTÉ egyik számát. Mivel a sorban sokadik, végtelenségig elnyújtott beszéd nem volt túl érdekfeszítő, más pedig nem volt kéznél, elkezdtem olvasgatni. Ekkor ért az első meglepetés, mert holmi sablonos, tipikus „iskolaújságra” számítottam, helyette viszont egy színvonalas, szépen összerakott sajtótermék akadt a kezembe. Nem sokkal később facebookon megtaláltam a KÁTÉ oldalát, itt értesültem a tagtoborzásról. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, megér egy próbát, mert mindig is szívesen és sokat olvastam, illetve az íráshoz is volt némi affinitásom. A második alkalommal a próbásgyűlésen kellett jó értelemben véve csalódnom a korábbi elképzeléseimben. Egy magát nagyon komolyan vevő, távolságtartó társaságra számítottam, ez a feltevésem akkor dőlt meg, amikor a bemutatkozás után egyből fröccsel kínáltak. Külön pozitívum volt, hogy már az első alkalommal nyitottan, érdeklődően fogadtak a tagok, úgy éreztem, ez egy olyan kör, ahova az érdemi munka mellett a közösség miatt is kifejezetten érdemes csatlakozni, így amikor „letámadtak” a kérdéssel, hogy szeretnék-e próbás lenni, természetesen igent mondtam.”
Eszter, grafikus:
„2013 őszi félévében, másodévesként mentem le Káté próbásnak. Hogy miért? Mivel még nem ismertem az ottani társaságot, ezért az motivált leginkább, hogy valamilyen módon részese szerettem volna lenni az egyetemi életnek úgy, hogy arra később visszagondolva elmondhassam, egy társaság, egy csoport tagja voltam, akik jól érezték magukat, nem maradtak ki semmi jóból és közben mégis dolgoztak, tevékenyen részt vettek az egyetem mindennapjaiban. Persze nem mondom, közrejátszott a közösségi pontok gondolata is, ami nagyban segítette/segíti a kollégiumban maradásom. Na és persze az önéletrajzban sem mutat majd rosszul.
Tehát részt vettem a próbásgyűlésen és az azt követő egy éves próbás időszakot is végigcsináltam, ami alatt megismertem a többi tagot és megbizonyosodtam róla, hogy jól fogom magam érezni. Most már több mint 2 éve történt ez, és azóta sem bántam meg, hiszen amellett, hogy sokat kell melózni azért, hogy mindig időben meg tudjunk jelenni az újsággal, számos más csapatépítő, vagy csapatleépítő programot is szerveztünk és ezután is szervezni fogunk. Így még ha kezdetekkor (az én kezdetemkor) nem is, de most már lassan egy baráti társasággá érünk, ami remélem folyamatosan bővülni fog.”
Timi, tördelő:
„Én úgy lettem Kátés, hogy drága bátyám levitt, hogy folytassam a családi hagyományokat. Nem bántam meg, mert egy nagyon klassz összetartó csapatot ismertem meg itt. Amellett, hogy megismerkedhettem az újságírás alapjaival és megtanultam tördelni rengeteg élménnyel gazdagodtam. ”
Folytatjuk…