Lezajlott a 2016-os EFOTT, amely 41. alkalommal került megrendezésre, ezúttal (is) a Velencei-tó partján, ahol 5 napon át szórakozhattak a kikapcsolódni vágyók. A fesztivált idén a Debreceni Egyetem és a Testnevelési Egyetem közösen szervezte, amely bővelkedett nem várt, olykor kellemetlen meglepetésekben.
Jómagam sajnálatos módon csak a pénteki és szombati napokra tudtam elmenni, de igyekeztem behozni a lemaradást, és informálódni az egész héten ott tartózkodó fesztiválozóktól. Azaz attól, aki még nem szedte a sátorfáját, és indult el haza, ugyanis az időjárás nem volt éppen kegyes senkihez. Ezt nekem is sikerült megtapasztalnom, amikor szombat hajnalban leszakadt az ég, és másnapra a 2014-es Balaton Soundot idéző állapotokat teremtett, a héten már másodjára…
Mint az a képen is látható, az egész EFOTT egy hatalmas sártengerré változott, ahol egy száraz pulóver vagy egy gumicsizma megléte akár az életben maradásod is jelenthette. Ráadásul a folyamatos eső és szél miatt sokak sátra is megrongálódott, vagy beázott, emiatt elég sokan úgy gondolták, hogy inkább hazafelé veszik az irányt. Nagyon sokan. A szombati koncertek előtt a kemping annyira elnéptelenedett, hogy azt hittem már vége van a fesztiválnak:
Igen, ez a kép szombat este 8-kor készült a kempingben. Úgy látszik sokaknak nem volt elég erős érv a maradás mellett, hogy színpadra lép a Kiscsillag, Borgeous vagy akár a Pendulum (tudom, hogy csak DJ set, de mégiscsak Pendulum…).
Itt szeretném megjegyezni, hogy a fesztivál szervezői meglehetősen jól kezelték a helyzetet, és sikeresen könnyítették meg a fesztiválozók életét: folyamatosan szivattyúzták a nagyobbnál nagyobb pocsolyákat, meleg teát osztottak a kempingben, az utolsó napi koncerteket pedig sikerült bezsúfolniuk 2 fedett sátorba, így (egy kivételével) az összes koncertet megtartották, ha rövidebb időtartamra is.
Akik viszont sajnos idén sem könnyítették meg a fesztiválozók életét, azok a biztonsági őrök. Noha voltak közöttük olyanok is akik kifejezetten normálisan végezték a munkájukat, de sajnos ez nem mindenkiről volt elmondható. A „kedvencem” a hátsó bejáratnál álló,nem túl megnyerő figura volt, aki közölte, hogy márpedig itt nem mehetünk be:
– De most jöttünk ki itt, akkor nem tudtál volna szólni? Most tényleg elküldesz minket egy 20 perces, sárban dagonyázós túrára?
– Igen- mondta a legnagyobb természetességgel, majd megigazította térdig érő gumicsizmáját. Nos kedves kopasz barátom: gratulálok, ismét sikerült öregbítened „szakmád” hírnevét. Remélem elégedetten tértél nyugovóra.
A közönség létszáma igen változó volt, ugyanis a pénteki napon gyakorlatilag lépni is alig lehetett, annyian voltak. Általában erre a napra ellátogatók nagy részét a Rudimental vonzotta, de a Wellhello, az Ocho Macho, vagy Péterfy Bori koncertjére is érdemes volt időben érkezni.
Szombaton már kicsit más volt a helyzet, mivel az ott maradt „kemény mag” nem volt éppen népes létszámú, viszont annál lelkesebben bulizott. Az Egyetemi Napok hangulatát idéző, családiassá vált fesztiválon sem sikerült szomorú arcot találnom.
Ha már koncerteknél tartunk: gépészként Korda György és Balázs Klári produkcióját vártam a legjobban, ahol annak rendje és módja szerint össze is gyűlt a színpad előtt egy gépészekből álló, igen népes csoport. És amikor megszólalt a Nap kapujában, sikerült meglepetést okozni a koncert közönségének, akik nem győzték videóra venni a történéseket. Gyuri bácsi pedig csak annyival kommentálta a látottakat, hogy:
„Nem tudom miért csinálják, de ha jól esik nekik, hát csinálják!”.займы на киви по паспорту
Koncerteken kívül sajnos a hétvége folyamán már nem igazán lehetett programot találni, ugyanis a teljes Civil Falut és minden sportrendezvényt elmosott az eső, de azért még akadt egy-két hely, ahová be lehetett húzódni az eső elől. Ilyen volt például a parfümöket hirdető Sinner Club is, ahol az eső elől menekülő párok néhány feladat teljesítése után illatmintával lettek megjutalmazva. A kéjbarlangot idéző sátorban dolgozó úriember elmondása szerint szeret a standnál dolgozni, és úgy látszik, a Felelsz vagy Mersz nevű játék is népszerű a fesztiválozók körében, mivel éjfél környékén még javában sorban álltak az emberek. Arra a kérdésemre, hogy melyik volt a legdurvább feladat, csak annyit felelt nevetve, hogy: „kell hozzá egy óvszer és egy kígyóuborka, a többit találd ki.” Inkább nem firtattam.
Akik kevésbé érezték magukat bevállalósnak, de nem szerettek volna bőrig ázni, azok a Muzsika Szigeten állhattak be táncházba, vagy valamelyik fedett bárban tölthették el az időt.
Igyekeztem minél több emberrel szóba elegyedni, hogy ne csak a saját nézőpontomat írhassam le, de egy dologban mindenkivel egyet értettem: Hiába esik az eső, az EFOTT-on jól tudod magad érezni!
Találkozunk jövőre is, addig pedig hallgassuk meg a 2016-os EFOTT nem hivatalos himnuszát, ami szerintem sokkal jobban illik az idei fesztivál hangulatához! 😀