’56-ra emlékezve

Idén ünnepeljük az 1956-os forradalom 61. évfordulóját. Rendhagyó módon jelen írásunkban nem a forradalmi eseményekről, hanem érdekességképpen a forradalom himnuszává váló Egmont-nyitányról szeretnénk írni.

Lamoraal van Egmont egy XVI. században élt németalföldi gróf, aki az akkor spanyol fennhatóság alatt álló terület egy meghatározó politikusa volt. II. Fülöp spanyol király erősen katolicizálni szerette volna tartományát, bevezette az inkvizíciót. Emellett a spanyol közigazgatást ráerőltette az északiakra, valamint gazdaságilag is gyengítette a flamand polgárokat. Érthetően ezzel szemben nemesi ellenállás alakult ki, amely követeléseikkel Madridba küldték követükként Egmontot. A nemest a király üres ígéretekkel és ajándékokkal halmozta el, így ő részben áttért az ő oldalára és a katolikus hitre, és dolgavégezetlenül tért vissza hazájába. Itt már ő lett az egyik legkegyetlenebb protestánsüldöző, és a spanyolokat is híven kiszolgálta. A végzete azonban utolérte, mert amikor 1567-ben bevonultak a spanyolok a tartományba, felségárulással elfogták a grófot, és 1568-ban Brüsszel főterén le is fejezték. Halála robbantotta ki a spanyol király és a Németalföldi között lévő nyolcvanéves háború, amely a terület függetlenedését hozta a szabadságért küzdőknek.

Johann Wolfgang von Goethe 1787-be egy romantikus művet írt Egmont címmel, amelyben azonban nem ragaszkodott szorosan a valós személy életrajzához. 1810-ben Ludwig van Beethoven egy 10 szakaszból álló Egmont címet viselő zenedarabot komponált tiltakozásul a hazáját elfoglaló Napóleon ellen. A zenemű legismertebb része a kb. 10 perces nyitány, amelyben a szabadságvágy, a fájdalom, a hősiesség érzései is megjelennek.

1956. október 23-án a Rádió székházából a Parlament egyik szobájába került át a műsorszerkesztés, mert az eredeti épületben megsérültek a stúdiók, illetve így közelebb volt a döntésekhez, az aktuális helyzethez az adás. Az itteni klubszobában találtak egy lemezjátszót és néhány lemezt, amelyen a Himnusz, a Szózat, magyar operarészletek a Bánk bánból és a Hunyadi Lászlóból és Beethoven V. szimfóniája és az Egmont-nyitánya volt hallható. Azt nem tudni, hogy a műsorszerkesztők műveltségének, a forradalmi hangulathoz illő dallamnak vagy csupán a véletlennek köszönhető, ám a forradalom dicsőséges napjaiban legtöbbször az Egmont-nyitány szólt a híradások és műsorok között. A zenemű ma is a megemlékezések, dokumentumfilmek kedvelt zenei aláfestése, méltán vált a klasszikus dallam az 1956-os forradalom himnuszává.

Forrás: hu.wikipedia.org; napipille.blog.hu; www.nlcafe.hu

 

Minden vélemény számít!