Az elmúlt két SLIP-en a Berugó Kar csapatát Horváth Dávid (Hori), majd Szobodek Kristóf (Stofi) vitte győzelemre. A SLIP-re készülve a legfrissebb Miapánkokat is megkérdeztük a versennyel kapcsolatos élményeikről, emlékeikről.
Káté: Kérlek mutatkozzatok be!
Szobodek Kristóf: 2014-ben kezdtem az egyetemet gépész szakon. Már az első évben csatlakoztam a Senior Gárdához, így már gólyaként is indultam a kör csapatában a BerugOlimpiában, majd a következő évben a BerugoSapiensben. Eleinte csak egy-két feladatban vettem részt, majd később, ahogy fejlődtem, oszlopos tagjává váltam a csapatnak. Végül 2017-ben vállaltam a Miapánk jelöltséget, így a győzelem után Miapánkká válhattam.
Horváth Dávid: Az én rövid történetem nagyon hasonló ehhez, azzal a különbséggel, hogy én egy évvel korábban kezdtem a gépész képzést, így egy évvel hamarabb lettem Miapánk, és eggyel több SLIP-et csináltam már végig.
Káté: Mi ihlette a tavalyi imágót?
Sz.K.: Általában vagy találunk egy jó nevet, és aköré alakítjuk a témát, vagy fordítva történik. Tavaly az utóbbi történt, kiszemeltük magunknak a Skandináv mitológiát, és erre építettük fel az imágót. Szerencsére pont akkortájt jött ki a Thor: Ragnarok is, így innen is sokat tudtunk meríteni. Például szereztünk nekem egy hosszú szőke parókát, eleinte abban voltam, majd a filmhez hasonlóan rövid hajam lett. Hasonlóan a többiek is vikingfrizurát viseltek, körbe leborotválták a fejüket, csak középen hagytak meg hajat.
H.D.: Szóba került még nálad a BerugOnald Trump téma is, mert pont úgy néztél ki a Thoros hosszú szőke hajjal, mint az amerikai elnök.
Káté: Fel tudjátok sorolni a Kari Napok számotokra legszimpatikusabb feladatait?
Sz.K.: Az olyanok a kedvenceim, amikor elhangzik a feladat, és senki se érti, hogy lehet azt megcsinálni. Például amikor le kellett inni a sörösdobozból, majd az élére állítani. Én valószínűleg akkor sem tudtam volna eltalálni az egyensúlyt, ha pont annyi lett volna benne. Emellett nagyon szeretem az evős-ivós feladatokat, például a kolifoglalót. Kedvencem még a sörváltó, a fröccsváltó, vagy akár az egészséges életmód is. Ezek azok, amelyekbe bele bírsz kiabálni, oda tudsz csapni a másiknak, ebben van versenyszellem.
H.D.: Nem tudnék egy konkrétat kiemelni. Nekem is elsősorban a sorfeladatok tetszenek. Igazából bármi jó, ami időre megy.
Káté: Eszetekbe jut még egy-két emlékezetes feladat?
H.D.: A fröccspiramis. Nem az egymásra állítgatós, hanem amikor mindenkinek kettővel többet kellett innia az előtte lévőnél, és a végére eljutottunk a 12-ig. Vagy az a feladat, amikor minél nagyobb tárggyal kellett tömegközlekedési eszközön utazni, mi például egy sátorral próbálkoztunk.
Káté: Melyik volt a legérdekesebb pillanata a SLIP-nek?
Sz.K.: Ilyenre igazából nem nagyon emlékszem, de az megmaradt, amikor az eredményhirdetés után hajnali fél 7-kor felkeltem, és mondtam a többieknek a szobában, hogy meg kéne nyerni a SLIP-et, mire ők azt válaszolták: „Stofi, hiszen már megnyerted”. Aztán én megpróbáltam kijutni a szobából, még küzdöttem egy sort a zárral, ami valamiért nem nagyon nyílt ki, pedig csak egyre volt zárva. Aztán ránéztem az asztalra, ott voltak a Miapánk-ereklyék (sapka, rókaszőr, gumicsizma), ekkor konstatáltam, hogy esetleg igazuk volt. Utána már nyugodtan visszafeküdtem egy jó 10 órát aludni.
Káté: Milyen ereklyét adtatok hozzá a Miapánk-ereklyékhez?
H.D.: Én egy flaskát, annak legalább hasznát lehet venni, nem úgy, mint a rókaszőrnek.
Sz.K.: Majd még SLIP-ig meglátom, mit adok hozzá, egyelőre még nem döntöttem el, de mindenképp tervben van valami!
Káté: Esetleg volt-e valamilyen negatív hatással a Kari Napok a tanulmányaitokra?
Sz.K.: Szerintem semmilyen hatással nem volt, csak annyi, hogy az a hét kiesett. A kötelező laborokra azért valahogy be tudtunk jutni, de ha lehet, úgy kell intézni, hogy a SLIP-en az embernek már ne legyen semmi dolga. Legyen itt szó előre pótlásról, vagy ha lehet, akkor páros hétre veszek fel labort.
H.D.: Ha valami kiesik, akkor félév végéig úgyis tanulni kell. Ez csak a nagy hajrá előtti kikapcs. Utána legalább úgyse fogja kívánni az ember a bulit.
Káté: Melyik más csapatok maradtak meg az emlékezetetekben?
H.D.: Amikor gólya voltam, akkor a Brigáddal voltunk nagyon nagy csatában.
Sz.K.: Volt már olyan váltó, ahol a lánycsapatnál is ittam. Sőt, egyszer egészséges életmódnál ettem is, amikor egyetlen lány küszködött a kenyérrel, így gondoltam, besegítek, nehogy baja essen. Ezen kívül talán az volt a legszebb, amikor tavaly a gólyacsapat is elindult, ilyen nem tudom, hogy mikor volt utoljára. Igaz, hogy kicsit esetlenek voltak, meg semmi nem működött náluk tökéletesen, de nagy tisztelet, hogy kiálltak. A Miapánk-jelöltjük mankóval jött a Miapánk-gyűlésekre, de mondta mindig, hogy SLIP-re rendbe jön majd. A többi csapat is jó volt, a Budgetszlávia, az Old’s vagy a Becsiccsentő, akiknek sikerült a SLIP színvonalát az egekbe emelniük. Igaz, túlélni nem volt egyszerű a srácoknak.
Káté: Mennyi idő alatt isszátok a sört?
H.D.: Fénykoromban voltam 3 alatt maximum.
Sz.K.: Az időeredményem évről-évre javul. Igazából tanulható az egész. Emlékszem, amikor gólyatáborban körülbelül 8 kortyból ittam a 2 decit 12 s alatt, aztán azóta azért néha sikerül egy másodpercen belül is. A fél liter sörrel is hasonlóan vagyok: régebben 4 és 5 másodperc között ment, aztán mostanra a 2-2,5 is összejön néha, 2,23 volt a rekordom.
Káté: Ti nyertétek az elmúlt négy évet a Berugó csapatával. Ennek tudatában hogyan készültök az idei megmérettetésre?
Sz.K.: Egyelőre annyit tudok mondani, hogy készülünk, van már Miapánk-jelöltünk, imágónk és csapatnevünk. Sőt, egy lány is van a csapatunkban. Jelenleg többet nem tudok mondani arról, hogy kivel indulok, a Berugó vagy a Becsiccsentő csapatával. Az biztos, hogy a barátaimmal leszek.
Káté: Ha olyanokkal találkoznál, akik még nem SLIP-eztek, miért ajánlanád nekik a rendezvényt?
Sz.K.: Először is azért, hogy elmondhassa magáról, hogy csapatban vett már részt a Gépészkari Napokon. Szerintem, ha ez már közel 40 éve van, akkor legalább ennyi év múlva is lesz, és milyen jó lesz visszaemlékezni arra, amikor még mi versenyeztünk egy csapatban. Elmesélheted a gyerekeidnek, unokáidnak. Úgy gondolom, sok ember van a karon, aki még nem igazán tapasztalta meg, milyen csapatban dolgozni, tevékenykedni, és ezt itt most kipróbálhatja. Persze ezt máshol is lehet, de itt mindenki örül a másiknak, mindenki jól érzi magát, néha még a hó sem esik le az esemény közben. Szerintem ez az az érzés, ami az első rendezvény után magával ragadja az embert, és emiatt indul évről-évre újra a csapatversenyben.
Káté: Köszönjük szépen!