A szeptemberi hallgatói képviseleti választások után október 1-jén hivatalosan is megalakult a Gépészkari Hallgatói Képviselet. Az újonnan megválasztott elnökkel, Lántzky Annával, valamint az alelnökökkel, Kántor Tamással és Tóth Leventével beszélgettünk.
A cikket az olvashatóság érdekében megszerkesztettük.
Kérünk Titeket, mutatkozzatok be az olvasóknak néhány mondatban!
Lántzky Anna: Lántzky Anna vagyok, bár inkább Emmaként ismernek itt a Gépészkaron. 2014-ben kezdtem gépész alapszakon, aztán diplomáztam, és most modelling mesteren vagyok második féléves hallgató, október 1-je óta pedig a GHK elnöke.
Kántor Tamás: Én Kántor Tamás vagyok. Én is 2014-ben kezdtem az egyetemet, jelenleg én is modellingen vagyok, mint Emma, és ha minden jól megy, akkor ez az utolsó félévem. Korábban voltam a GHK-ban ösztöndíj referens, EHK delegált, most pedig alelnök.
Tóth Levente: Sziasztok, én Tóth Levente vagyok, negyedéves gépészmérnök alapszakos hallgató. Anyagtechnológia specializáción tanulok. A HK-ban ‘17 óta vagyok jelen, eleinte tanácskozási jogú tagként, két éve pedig mandátumos képviselőként. Az ösztöndíj bizottság vezetője voltam két éven át, most alelnök, illetve ösztöndíj referens vagyok.
A GHK-n kívül volt-e akármilyen más közéleti tevékenységetek itt az egyetemen?
T.L.: Részemről nem volt ilyen, csak HK-ztam.
K.T.: Hát, a gólyatanács nem tudom, hogy mennyire számít közéleti tevékenységnek. Ugye az a HK-nak egy ilyen kis előszobája. Azon részt vett Levi is, meg én is, még anno. Emma ezt szerintem kihagyta. Illetve én voltam tankörvezető is a ’15-ös gólyatáborban.
L.A.: A ’15-ös gólyatáborban a Kari Rendezvényszervező Bizottság tagja voltam, utána voltam egy évet tankörvezető és utána jelentkeztem ‘16-ban a HK-ba. Ezen kívül pedig a Senior Gárdának vagyok a tagja.
Említettétek az EHK-t. Mi a véleményetek az ottani választásokról? Nálatok is ilyen nehéz volt ez a folyamat? Nagy volt a rivalizálás?
K.T.: Azt hiszem, az EHK-s részéről beszélnék én, az itthonit majd elmondja Emma. Az EHK-ban ez egy elég szokatlan folyamat volt, hisz általában egy induló szokott lenni. Ha az elnökjelöltek között valamilyen rivalizálás van, akkor azt általában ők egymás között meg szokták beszélni, még a pályázat leadása előtt. Most két jelentkező volt, köztük a gépész EHK-s társam, Szili Ákos is pályázott. Nagy volt a dilemma, hogy kit válasszunk meg. Sokszor szavaztunk 8-8-at, nem mozdult el egyik tábor sem. Ez igazából az EHK belső morálján látszott meg utána, eléggé két táborra szakadt a képviselet. Beláttuk, hogy ez nem mehet így tovább, mert nem fogunk dűlőre jutni a leendő elnök személyét illetően. Szóba jött hát egy harmadik jelölt lehetősége, és végül az elnöki értekezleten felmerült a korábbi építész HK elnök Horváth Bálint, aki a következő körben leadta az elnöki pályázatát és meg is kapta az elnöki tisztség betöltéséhez szükséges kilenc szavazatot. Így végül ő lett az EHK elnök. Elég sok karon voltak egyébként tagcserék az EHK-ban, az elnökválasztás után. Nálunk, a Közleken, a Vegyészkaron, a Villamosmérnöki Karon, illetve ugye a korábbi EHK elnök visszajött, mint a HK delegáltja, úgyhogy ő lecserélte a kartársát, aki eddig EHK delegált volt helyette. Összességében 5 karon cserélődtek a képviselők.
L.A.: Én annyit mondanék a GHK-s elnökválasztásról, hogy nálunk is ketten voltunk érdeklődők, de azért barátságosabban lezajlott ez a dolog. Abban egyeztünk meg, hogy lényegében a HK-ra bízzuk a döntést, hogy ők döntsék el, melyikünkkel dolgoznának szívesebben. Igazából a terveink is nagyon hasonlóak voltak, amit a HK-ban szerettünk volna csinálni, úgyhogy körülbelül tényleg csak a személyes vélemény maradt döntő tényezőnek.
Titeket mi motivált az elnöki, alelnöki pozíciókra való jelentkezésre?
L.A.: Nekem a fő motivációja úgy az egész HK-s létnek lényegében az, hogy amikor idejöttem ‘14-ben kis elveszett gólyaként, az elején fogalmam sem volt róla a nagy falak között, hogy itt mi hogyan működik. Viszont, ahogy egyre több időt töltöttem itt, valahogy egyre inkább úgy éreztem, hogy a Gépészkar, sőt a BME egy ilyen külön önálló kis világ, ahol mindenkinek megvan a szerepe, mindenki csinálja a saját dolgát. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy külön kis kolónia, ami így együtt él, és ahogy átmegyünk Pestre, akkor már turistának érezzük magunkat. Igazából úgy érzem, hogy nagyon sokat kaptam a többi egyetemi társamtól, az öntevékeny köröktől és az egész gépész léttől. Ebből szeretnék valamit visszaadni. Úgy gondolom – így a tanulmányaim vége felé -, van bennem még potenciál, hogy ebből minél többet visszaadjak. Most MSc-n, úgy érzem, van erre időm is, úgyhogy még inkább szeretném csinálni.
T.L.: Az én motivációm az, hogy projektmenedzserkedhessek. Szeretném fejleszteni a határidők betartására vonatkozó belső szabályainkat, hogy minél sikeresebben tudjuk venni az akadályokat. Ezenkívül az összetettebb problémákat szeretném mindig a megfelelő képviselőhöz eljuttatni, hogy határidőre ezeket meg tudják csinálni, és így gördülékenyebb legyen a munka.
K.T.: Kicsit visszacsatolnék az EHK választáshoz. Ez az elmúlt 4 hónap azért nekem is egészen elvette a motivációmat az EHK-ban való tevékenykedéstől. Meg ugye már nem is vagyok itt egy teljes évet, és ez az ötödik évem itt a HK tagjaként, úgyhogy úgy gondoltam, hogy van annyi tapasztalatom és tudásom, hogy tudnék segíteni a képviseletnek, mint alelnök. Igazából konkrét feladatra nem gondoltam, csak bárhol, ahol tudok segíteni.
L.A.: Nekem még közben eszembe jutott valami, amit mondtak a többiek is; hogy azért érződik nálunk is egy kis belső motiválatlanság, mert mindenki csinálja a feladatait, és van, hogy már nem érezzük azt a szikrát, hogy csináljunk valami újat, és milyen jó lesz a változás. Valahogy ezt szeretném visszahozni a képviselőtestületbe, hogy újra lelkesen, vigyorogva álljunk oda a feladatainkhoz (persze ahol ennek helye van), és csináljuk meg őket.
Az idei adatokat a szavazásról pontosan nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy tavaly például nagyon nehezen jött össze a megfelelő szavazatszám a képviselők megválasztásához. Gondoltatok-e arra, hogy valahogy érdekeltebbé tegyétek a hallgatókat a kari közéletben? Hogy nagyobb motivációval szavazzanak, és úgy érezzék, közük van a folyamatokhoz. Hogyan népszerűsítenétek a GHK intézményét?
L.A.: Ez az egyik projektünk idén. A PR témára nagyon ráfeküdtünk, PR stratégiai bizottságunk is van. Nem csak a karon belül szeretnénk javítani a megítélésünket, hanem azon kívül is. Orbulov Imre dékán úrnak is vannak ilyen irányú tervei, hogy a kari PR-t fejlessze. Szeretnénk, hogy a hallgatók jobban képben legyenek velünk kapcsolatban. Idén már csomó gólyaprogramban is részt vettünk, úgy, mint például a regheti kampuszbejárás. Bár ez lehet, hogy már az előző években is megvolt párszor. Mindig kihangsúlyozzuk, hogy mi is ugyanolyan hallgatók vagyunk, mint mindenki. Nekünk is ugyanazok a problémáink, mint mindenkinek, mi is ugyanúgy zh-kat írunk, és a tanárok velünk szemben sem tartják be néha a TVSZ-t. Tényleg azért vagyunk, hogy a hallgatótársainknak segítsünk. Zaklassatok nyugodtan bármivel, mert minél többet zaklattok, mi annál jobban érezzük magunkat, hogy segíthetünk nektek.
K.T.: Tavaly nemcsak a szavazatszám, de az induló létszám is elég alacsony volt. Tizenhatan indultunk és tizenöten kerültünk be az elnökkel együtt. Változtattunk tavaly a gólyatanácson, ez úgy gondolom, hogy sikeres volt. Meg is látszik talán az idei indulók létszámán. Most már voltunk húszan. A szavazásra való kedv kapcsán, igazából már több ötlet volt tavaly is. Próbáltunk egy kerekasztal beszélgetést szervezni rögtön a szavazás előtt, hogy elmondhassák a hallgatók a problémáikat, vagy azt, hogy min javítanának, min változtatnának. Nem volt nagy érdeklődés, sajnos nem tudom, mi lehet ennek az oka.
T.L.: Annyit tudok ehhez még mondani, hogy közéleti ösztöndíjban adunk pontot a szavazásért, de ennek se látjuk igazából jelentőségét, tehát különösebben nem motiválja az embereket.
K.T.: Esetleg talán az, hogy tudják, hogy majdnem minden kikerül ide, úgyis el lesznek végezve a feladatok, mert azt muszáj.
L.A.: Igen, most ez lehet, hogy ilyen túlságosan is önmagunk buksisimogatásának fog tűnni, de szerintem, mivel a problémáik általában megoldásra kerülnek, ezért úgy érzik a hallgatók, hogy a dolgok rendben mennek. Valószínűleg, ha itt is nagy botrányok lennének, akkor utána mindenki elmenne szavazni, mert akkor érezné, hogy változtatni kell. Viszont így úgy vannak vele, hogy csinálják ők a dolgukat, tökmindegy, hogy szavazok-e, vagy nem.
Van-e valami konkrétabb nagyszabású tervetek, mint új vezetőségnek, amit mindenképpen véghez szeretnétek vinni a következő időszakban? Mi az, amit az eddigiekben nem találtatok annyira megfelelőnek a GHK működésében, vagy amin mindenképpen változtatnátok, illetve mik azok az elemek, amelyeket mindenképpen megtartanátok, vagy még fejlesztenétek?
T. L.: Egy dolog, ami eddig nem nagyon teljesült, és amiben már szerintem nagy előrelépést tettünk, az a projektmenedzsment. Tomi is, Emma is, én is, igazából mindenki ráállt a feladatok figyelésére, monitorozására. Azokat a bizottságvezetőknek mindig kiküldjük, és tulajdonképpen, ha statisztikát készítenénk, már most se lenne olyan rossz e téren.
L.A.: A másik oldal, amire még nagyon szeretnénk ráfeküdni, azt belső körökben „spronzor” néven emlegetjük. Ez a szponzor csoport és a PR bizottság nagy egyesülése, amely még nem történt meg, de már egy ember vezeti őket. A PR-t szeretnénk fejleszteni, és ez valahol kéz a kézben jár azzal, hogy minél több támogatót vonzzunk be a karra, a hallgatói életbe. Nem tanszéki projektekről beszélünk, hanem megjelenéseket kínálunk a támogatók számára, erre szeretnénk minél több lehetőséget biztosítani. Illetve szeretnénk azt is, hogy a szponzor csoportunk ne csak a HK-n belül működő bizottság legyen, hanem akár a szakkolik, öntevékeny körök bevonásával létrejöjjön egy tényleges összevont csoport, amely ezzel foglalkozik, hogy a megfelelő anyagi hátteret minden rendezvényünkre és eseményünkre meg tudjuk teremteni.
K.T.: Még talán a munkamegosztást emelném ki. Ha megnézitek a választási Kátén a diagramot, akkor látszik, hogy elég egyenletlen a munkamegosztás. Reméljük, ezen is segít majd a projektmenedzsment rendszer. Ami eddig jól működött… igazából, kicsit nagyképűen fogalmazva, ezen kívül szerintem minden rendesen működik. Szóval, hogyha végigmegyünk a főbb területeken: az oktatás szerintem rendben volt, képviseltük a hallgatók érdekeit, válaszoltunk a hallgatói megkeresésekre. A kollégiumot illetően, amit tudunk, megteszünk. Az ösztöndíjakat, a szocot igyekszünk igazságosan elbírálni, kiutaljuk őket. A rendezvények pedig úgy gondolom, sikeresen lezajlanak a KRB segítségével, úgyhogy az például szerintem kifejezetten jól működő dolog.
T.L.: Gazdaságot tekintve, még mindig itt vagyunk, működünk.
A hallgatók egy része szerint egyébként a hallgatói önkormányzat gazdasági részének valamivel transzparensebbnek kéne lennie. Ezt ti is így gondoljátok, és szeretnétek ebbe az irányba elmozdulni, vagy szerintetek rendben van, ahogy most van?
K.T.: Melyik részére gondolsz, a képviselői jutalmazásra?
Nem, nem, úgy alapvetően.
L.A.: Valóban lehetne transzparensebb, de hát lehetne transzparensebb az egész intézményi rendszer. Arra gondolok, hogy az egyetemnek olyan szinten összetett gazdasági rendszere van, hogy néha még nekünk is alaposan végig kell gondolnunk, hogy az adott problémára mi a legjobb megoldás.
K.T.: A HÖK költségvetésének van az egyetem felé továbbított nagy táblázata, ami egyébként elérhető az EHK honlapján. Ha ezeket lebontanánk kisebb rendezvényekre, vagy bármilyen eszközbeszerzésre, akár irodai eszközre, bármire, és kitennénk nyilvánosság elé, szerintem annyi plusz tudást kellene mögé tenni egy-egy embernek, hallgatónak, hogy megértse, hogy szerintem nem feltétlen járnának utána az emberek. Vagy olyan mennyiségű dokumentumot kellene legyártanunk mellé, hogy érthető legyen mindennek a miértje és a mikéntje, hogy talán nem lenne effektív az sem, és nem biztos, hogy megválaszolná a felmerülő kérdéseket. Én inkább azt javasolnám, hogy ha bárkinek valami ellenvetése vagy kérdése van, akkor nyugodtan keressen minket, szívesen leülünk és megválaszoljuk.
Ha nem frissek az információink, javítsatok ki nyugodtan; úgy tudjuk, a hallgatói normatíva emelkedett az elmúlt egy-két félévben, állami szinten.
T.L.: Igen, 119 000 Ft-ról 128 520 Ft-ra.
Ennek tükrében a szociális és tanulmányi ösztöndíjak szerkezetében várható valamilyen változás?
K.T.: Ez az emelés az államtól a szociális ösztöndíjak emelésére irányult, sajnos nem sikerült lekövetniük a szabályzatokat és a rendeleteket, törvényeket, hogy ez ténylegesen így is valósuljon meg. Ténylegesen több pénzt kaptunk, de mivel ez volt a jogalkotói szándék, ezért BME szinten úgy döntöttünk, hogy akkor ezt a szociális ösztöndíjra fordítjuk, és ha minden igaz, akkor ez a későbbiekben pontosításra is kerül majd az állam által. Úgyhogy én azt mondanám, hogy ilyen nagyobb átalakítások nem lesznek, de egyébként várható, vagy legalábbis reméljük, hogy utána fogják emelni a normatíva többi részét is. Tehát, hogy például a tanulmányi ösztöndíjra fordított összeg is emelkedni fog.
Igen, ez általában országos szinten nagy probléma, hogy nagyjából 10 éve, vagy még több ideje stagnálnak ezek az értékek.
K.T.: Egyébként amikor az állam meghatározta a normatívát még ‘91-ben talán, akkor azzal az ígérettel tette, hogy az inflációval növelik majd az összeget, ha ezt növelték volna, akkor nem 130 ezerről beszélnénk, hanem 400 – 450 000 forintról. Ebből már meg lehetne élni, mint régen.
Kicsit visszacsatolnánk az emberi erőforrásaitokra. Most sikerült több hallgatói képviselőt „felszívnotok” magatok közé. Szerintetek mitől lesz jó egy hallgatói képviselő? Milyen kvalitások kellenek ehhez, hogy valaki jól tudja csinálni, és mik fontosak a számotokra?
T.L.: Szerintem fontos a véleménynyilvánítás akármilyen témában, akármennyire is helyes az a megállapítás. Ha csak egy új nézőpontot is viszünk a témába, akkor lehet, hogy másnak, aki mondjuk kompetensebb is, támad egy új ötlete, és ezúton tudjuk segíteni a problémamegoldást.
L.A.: Szerintem még fontos valamilyen szinten a hiperaktivitás, hogy nyitott legyen mindig minden felé. Nagyon-nagyon sok szerteágazó dologról beszélünk, akár csak egy ülésen is. Fontos az, hogy ha valaki mondjuk rendezvényes, vagy gazdaságis, akkor az az ösztöndíj és tanulmányi részt ne végigszundizza, hanem értően figyeljen és kérdezzen bele, érdekelje az egész.
K.T.: Igen, motiváció nélkül nem lehet az egészet csinálni. Emellett egyébként fontos a jó időbeosztás, mert napi félórától átlagosan napi 3-4 óráig is el tudja venni az időnket a HK egy-egy hónapra vetítve, attól függ, hogy épp milyen időszak van. Talpraesettség is jól jön, illetve fontos, hogy ne féljen kérdezni, főleg az elején, amikor nagyon sok új információval találkozik.
Általában, amikor belép valaki a HK-ba, nagyon sok új feladatot kap és jobban le lesz terhelve, mint addig. Szerintetek fontos az, hogy
emellett egy hallgatói képviselő hogy végzi a tanulmányait?
K.T.: Szerintem fontos. Nyilván nem azt mondom, hogy nem fér bele egy-egy tárgy elbukása, vagy adott esetben egy-két félév csúszás, de szerintem fontos arra figyelnünk, hogy lehetőségeinkhez képest a HK mellett a tanulmányaink is gördülékenyen menjenek, hisz ebben is példát kell mutatnunk a hallgatóknak.
L.A.: Véleményem szerint is fontos a tanulás, de én azon az elven vagyok, hogy aki mondjuk HK-s és emellett csúszik egy-két fél évet, az valószínűleg akkor is csúszna, ha nem HK-zna, mert, ha nem ezzel töltené az idejét, akkor valószínűleg eltöltené más alternatív tevékenységgel. Én is ezt éreztem magamon, amikor nem voltam HK-s. Akkor sem tanultam többet, csak akkor ugyanebben az időben mondjuk filmet néztem.
T.L.: Egyetértek azzal, hogy mindenképpen fontos az, hogy jól tanuljon az ember. A HK-zást önmagában azért szerintem nem befolyásolja, de példamutatásként mindenféleképpen érdemes rendesen tanulni.
Köszönjük szépen!