N6.3 – Magyar Energetikus Hallgatók III. Találkozója

2018. február 1-4. között harmadik alkalommal rendezi meg a Magyar Energetikai Társaság Ifjúsági Tagozata a Magyar Energetikus Hallgatók III. Találkozóját. A találkozóra 5-7 fős csapatok jelentkezését várják október 31-ig. Az eseménnyel kapcsolatban bővebb információkat itt találtok. A 2017-es eseményről készült tudósításunkat itt olvashatjátok, itt pedig megnézhetitek a KáTV adását is.

Aventics Pneumobil Verseny 2018

2018 májusában immáron 11. alkalommal kerül megrendezésre a Pneumobil verseny Egerben, az Aventics Hungary Kft. szervezésében. A sűrített levegővel hajtott járművek izgalmas és mára nagyszabásúvá vált viadaláról idei tudósításunkat itt olvashatjátok. A versenyről további tudnivalókat itt találtok, a jövő évi versenyre még október 31-ig lehet jelentkezni. Mi ott leszünk. És Te?

Jelentős változások a kari alapképzések tanterveiben – 1. rész

2017 szeptemberétől új tanterv szerint kezdik meg tanulmányaikat a Gépészkar alapképzéseire felvételt nyert hallgatók. A korábbi tantervhez képest jelentős változások várhatóak a képzésben. Az új tanulmányi rendszert bemutató kétrészes cikksorozatunk első felében Dr. Bihari Péter oktatási dékánhelyettessel beszélgettünk a változásokról és azok okairól. Continue reading

Feszti(vál) Körkép 2017 – Campus Fesztivál

A debreceni fiataloknak megkerülhetetlen nyári program a Campus Fesztivál. Eleinte a város mellett található Vekeri-tónál rendezték meg a koncerteket, azonban egy bátor lépés után a szervezők áttelepítették a programokat a Nagyerdő szívébe. Az ötlet maradéktalanul bevált, azóta a fesztivál látogatottsága rohamléptékben növekszik

Continue reading

ICO gyárlátogatás polimeres szemmel

Bizonyára mindenki hallott már az ICO-ról, a Süni iskolaszerek, a színes tűfilcek, vagy a legegyszerűbb, ám annál nagyszerűbb kék Signetta toll gyártójáról. Nagyon örültem, hiszen egy áprilisi pénteken, a Polimertechnika Szakosztály szervezésében lehetőségem nyílt betekintést nyerni a cégnél folyó tevékenységekbe.

Borongós időben, reggel 9 óra körül indultunk a Szent Gellért térről, ahonnan villamossal a Batthyány térig utaztunk, majd onnan tovább hévvel egészen Pomázig. Bár reméltük, hogy olcsóbban megússzuk az utazást, a kalauz még Pomáz előtt elkapott minket, így Budapest közigazgatási határát elhagyva kiegészítő jegyet kellett vennünk a BKK-bérletünk mellé. Pomázon leszállva, a sín melletti keskeny gyalogúton végigsétálva értünk el az ICO útra, ahol egy ICO tábla, egy sorompó, és egy kis portaépület jelezte, hogy jó helyen járunk. A portánál szolgálatot teljesítő biztonsági őr kedvesen üdvözölt minket, majd rövid útbaigazítás után be is engedett. Ahhoz képest, hogy ez nem egy új cég, az első benyomás rendkívül pozitív volt, hiszen rend és tisztaság volt az udvaron, fákkal és bokrokkal tarkítva. Az első épületbe belépve rögtön egy kis szerelőüzem mellett haladtunk el, a folyosón pedig rengeteg lefóliázott kartondobozt láthattunk, tele különböző színű kiemelő filcek kupakjával.

Továbbhaladva, egy takaros épületbe értünk, ahol egy kis előadóterembe vezettek minket. Itt a műanyagüzem vezetője üdvözölt bennünket, majd körülbelül háromnegyed órás előadást hallhattunk az ICO-ról. Nem is gondolná az ember, hogy már 1951 óta létezik ez a kis cég! Külön kiemelték, hogy az ICO teljes mértékben magyar tulajdonú, ugyanakkor rengeteg országba exportálja termékeit.

Az előadás után az előadóterem melletti mintaboltot néztük meg, ahol minden jelenleg kapható termék megtekinthető, kipróbálható. Ezt követte a tényleges üzemlátogatás, amelynek első állomása a fémüzem megtekintése volt. Ennek neve SAX, amely csak félig ICO-tulajdon, a másik fele osztrák tulajdonban van. Itt készülnek a fém tollbetétek, vagy pl. a tűzőgépek fém borítása, amelyet papírok összetűzésekor nyomunk le. A fémüzem után a szerelde következett, ahol pl. a tollak, filcek házába kerülnek a betétek, rájuk pedig a kupakjuk, ám a szerelési munkák mellett polimerfeldolgozást, pl. vákuumformázást is láthattunk. Az utolsó állomás pedig a műanyagüzem volt. Polimertechnikusként ez egy különösen kedves terület volt, az üzemcsarnokba belépve rengeteg granulátumos zsákot és fröccsöntő gépet láthattunk. A fröccsöntő gépekből különböző színű és formájú műanyagtermék potyogott ki, közelebbről megnézve azonban ezek nagyon ismerős dolgok voltak: filctollak kupakjai, filctollak háza, írószertartók narancssárga, lila, zöld színben, vagy akár átlátszó, színtelen kivitelben. Bár kicsit komolytalan hatást kelthet a látvány, összességében egy eléggé komplex műanyag-feldolgozásról van szó. Egy hosszú extrúdersort is láthattunk, ahol a jól ismert Signetta toll készül, a közel 5 méteres hosszúságú extrudált profilt egy daraboló gép vágta méretre.

A látogatás befejezéseként egy Süni ajándékcsomagot is kaptunk, amelyben rengeteg hasznos írószert találtunk. Összességében nagyon élveztem a gyárlátogatást, az összkép pedig egy szóval nagyon „aranyos” volt – ez a kis cég nem akar többnek tűnni, mint ami, de pont ezért is tett kedves, családias benyomást.

Írta: Bartalos Balázs