Sandy is going out – színházi kritika

Mit keres három pucér fenék egy fehér fal előtt? A Sandy is going out című darabban a fiatal generáció létbizonytalanságának és lelki frusztrációjának témakörét vitte a deszkákra Szeri Viktor alkotó, rendező, ötletgazda. Az alapból is nehézségekkel teletűzdelt, hormonoktól hemzsegő tinédzserkor a mai kamaszok számára talán még nehezebbé vált ebben a zord, elhidegült társadalomban. A darab előadásmódja és nyers valósága hűen mutatta be a jelenkori tinik lelkivilágát.

Fotó: Jókúti György

Continue reading

Egy alak egy pofa és egy pasas

Harold Pinter: A Gondnok

Egy sznob hajléktalan, egy csendes de mindig ügyködő ezermester és egy precíz, de kiszámíthatatlan vállalkozó: a helyzet adott egy jó vígjátékhoz. Ehhez adódik Mucsi Zoltán, Katona László és Scherer Péter színészi játéka.

Harold Pinter (19302008) angol drámaíró 1959-ben írta meg a Gondnok című darabot, amelyben London nyugati szegénynegyedének egyik lepukkant bérházát vette helyszínül. Ez a világ nem állt messze Pintertől, hiszen ő is egy londoni munkásnegyed szülötte. Drámaírás mellett több területtel is foglalkozott, forgatókönyvíró, színész, rendező és polgárjogi aktivista is volt hosszú élete alatt. Munkásságát 2005-ben Nobel-díjjal jutalmazták.

A díszlet egy zsúfolt szoba, amely egy pince hangulatát idézi, különösen egy gondos mesterember pincéjét az össze-vissza dobott falécekkel, rozsdás gépekkel, kacatokkal, illetve egy aranyozott Buddha-szoborral, amely kiugrik a sorból, és külön jelentőséggel bír a történet kibontakoztatásában. Ez a sufni-szerű helység szolgál lakótérül egy mesterembernek. Két oldalt vannak csupán falak, ahol egy ajtó és egy maszatos-repedt ablak kapott helyet, a szoba két szemben levő oldalán a kettéoszlott közönség néz egymással szembe. Nem csak mi figyeljük meg az eseményeket, hanem minket is megfigyelnek. A cselekmény követéséhez találkozó tekintetekkel kell megbirkóznunk.

Az előadás során három annyira ismerős alak jelent meg előttem, mintha  már találkoztam volna a megelevenített figurákkal. Olyan jellemek kerülnek bemutatásra, akik valószínűleg a világ minden részén felbukkannak a szigetországtól kezdve Hazánkig. Főleg a főszereplő „csöves” az, aki ugyanazzal a szégyentelenséggel viselkedik, mint ahogy Budapest utcáinak lakói teszik. Ezt a hajléktalant viszont valaki befogadja, és gondoskodik róla. A hajléktalant befogadó Aston (Scherer Péter) egészen jámbor alak, gyermeki jóság árad belőle. Ez a mamuszos, hózentrógeres férfi nagyon megfontolt, minden megszólalása előtt töpreng, és folyamatosan matat valamivel. Mintha egy másik világban élne, mintha nem koncentrálna az evilági eseményekre. Csövesünknek (Mucsi Zoltán) konfliktusai akadnak befogadójával szemben, bár hozzá kell tenni ő se egy mintavendég, mi több, igényei egyre növekednek, már nem elégszik meg egy ággyal, és tetővel a feje fölött. Ez a léhűtő karakter folyamatosan válik egyre aljasabbá, a színdarab végére már engem mint nézőt idegesít alakoskodásával. A sztoriba egy harmadik alak kavar bele, Mick (Katona László), az öltönyös bőrkabátos fiatalember, akinek kiléte kezdetben homályos és a lakásmaffia kiküldött végrehajtóját idézi. Mick viselkedése egészen kiszámíthatatlan, de itt egyik szereplő se viselkedik átlagos módon, így egészen abszurd helyzetek alakulnak ki. Pinter teremtette meg az abszurd drámának sajátosan angol válfaját, de valóságossá teszi azzal, hogy a mindennapi élet viszonyai közt mutatja ki a világ képtelenségét, abszurditását.

A darab címe azt jelentheti, hogy mind a három személyiség gondnokra vár. Patópálként tengnek csak a világban, szánalmasságuk monológjaikban érezhető, hiszen folyton-folyvást elbeszélnek egymás mellett. A néző bizonytalan, zavarba jön tragédiájukat látva.

Jól sikerültek a párbeszédek, és a hajléktalan karakteréből adódó komikum. Találkozhatunk egy-két ütős poénnal, viszont a komolyabb monológok is könnyedek, nem teszik szárazzá és élvezhetetlenné a darabot. A vígjáték jellegről inkább csak az első részben beszélhetünk, később a karakterekkel együtt a történet is zorddá válik, a szituációk nyomasztóvá alakulnak.  Ha csupán a szövegkönyvet szándékoznánk elolvasni, mérhetetlenül unalmas órákat tudnék csak garantálni, hiszen a három figurát a három tehetséges színész tölti meg élettel. Színészi játékuk élvezetes, a szinte rájuk szabott szerep tökéletesen illik hozzájuk, hiszen gesztusaik, beszéd- és járásstílusuk tökéletesen varázsolja elénk a főszereplő jellemeket.

A Gondnokot igazából csak ajánlani tudom, viszont aki klasszikusabb  színdarabokhoz szokott mindenképp igyon egy sört a szünetben, hiszen ez segítheti az előadás fogyasztását.

Mazsola

Forrás:

http://www.literatura.hu

Szkéné Színház, Homokpuzzle – Képriport

Március 23-án tartották a Szkéné Színházban Jana Dobreva, kortárs bolgár szerzőnő Homokpuzzle című darabjának magyarországi ősbemutatóját. Lehetőséget kaptunk, hogy végigkövethessük az első próbáktól a bemutatóig a Szkéné Színház, a FÜGE és a Vádli Alkalmi Színházi Társulás közös produkciójának színpadra kerülését. Az előadásról részletesen korábbi programajánlónkban olvashattok, megtekinteni pedig április 21-én, illetve május 13-án tudjátok a Szkénében. A képgaléria megnyitásához kattints a képre!

SZKÉNÉ – „A Te színházad” – Programajánló

A Grönholm-módszer

Négy pályázó – három férfi és egy nő – felvételi beszélgetésre érkezik egy multinacionális vállalathoz, ahol kereskedelmi igazgatót keresnek. A korábbi szűrőkön már átjutottak – ez lesz az utolsó megmérettetés. A jelentkezőknek azonban a hagyományos interjú helyett meglehetősen szokatlan feladatokat kell megoldaniuk, melyek egyre bizarrabb és feszültebb helyzeteket teremtenek… Vajon mi mindenről hajlandóak lemondani, hogy megszerezzék az állást? Milyen erőfeszítéseket tesznek, meddig képesek elmenni ebben a harcban? Vannak-e tabuk, morális határok? S vajon mindenki az-e, akinek mutatja magát?

„Gratulálok annak a szupermarket-lánc személyzeti osztályán dolgozó alkalmazottnak, aki az iratmegsemmisítő helyett egy madridi kukába dobta szexista felhangokat nem nélkülöző feljegyzéseit a pénztárosi állásra jelentkező nőkről. Mert ha nem ezt teszi, Jordi Galcerán nem írja meg A Grönholm-módszer című színdarabját.”

Ferran – Fenyő Iván
Merce – Botos Éva
Enric – Ficzere Béla
Carlos – Vass György

Dramaturg: Duró Gábor
Zenei munkatárs: Wittek Béla
Díszlet: Huszár Andrea
Jelmez: Kovács Andrea
Rendező: Baksa Imre

Támogató: Manna Produkció
Információ: 06/70-4252868
info@mannaegyesulet.hu
www.mannaprodukcio.hu


Jordi Galceran: Váltságdíj

NEPTUN BRIGÁD

Fordította: Bakucz Dóra

 Április 10. 20:00, Szkéné Színház

Miért rabol el valaki egy gyereket? Miért pont ezt a gyereket? Mit csinál egy anya, ha meghal a gyereke? Galceran nem ad válaszokat, csak egy fordulatokkal teli estét ígér, Baksa Imre pedig egy filmszerű, érdekfeszítő előadást. Izgalmas, modern krimi a tehetetlenségről, arról, hogy ki vagyunk szolgáltatva olyan erőknek, sötét hatalmaknak, amelyeket nem ismerünk.

„Van egy weboldal, ahol látni lehet a gyereket. Úgy láttuk, valamiféle robbanószerkezetet erősítettek az ágyához. Az lenne a kérésünk, hogy nézzék meg, felismerik-e, miről van szó pontosan… Igen, tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de így van. Lediktálom a címet: eidybabruoykool.”

Maria Garralda, nyomozó – Tóth Ildikó
Laura Seguí – Fodor Annamária
Pepe Puig – Kövesdi László
Ribo – Ficzere Béla
Anna – Gáspár Anna

Dramaturg: Hársing Hilda
Zene: Herczeg Tamás
Díszlet: Ondraschek Péter
Jelmez: Balla Ildikó
Asszisztens: Németh Dóra
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező: Baksa Imre

KÁTÉ-s cikk a Bárka Színház honlapján

“Adott egy kisebb színház, 5 színész és szellemes színpadi megoldások garmadával. Szórakoztató darab a békés eltávozásról és az azt megelőző zaklatott életről, ami – bár a folyamatos küzdelem közben nehéz szem előtt tartani, – mégsem hiábavaló. A Bárka Színház Göttinger Pál rendezésében tűzte műsorára Michael West első magyarországi bemutatóját.”

Itt olvasható: http://www.barka.hu/2011/12/folop-edina-irasa-kate-ban.html

 

Szabadesés plakátja

Szkéné – Programajánló: JANA DOBREVA: HOMOKPUZZLE

Fordította:
Hadzsikosztova Gabriella
és C. Nagy István

Bemutató: 2012. március 23. és 24. 20 óra

További előadások: április 2. és 21. 20 óra

a Szkéné Színház, a FÜGE és a Vádli Alkalmi Színházi Társulás közös produkciója

Négy nő várakozik egy váróteremben. Négy különböző karakter találkozik tele fecsegésekkel és elhallgatásokkal, mondanivalóval és csenddel. Négy nő vár. Várják Őt: a Férjet, az Apát, a Pszichoanalitikust vagy csak valakit, aki segíteni tud. És amíg várnak, megpróbálják megformálni a kérdéseiket a mennyhez és a földhöz. Úgy gondolják manapság nehéz angyalt találni, a szörnyek száma pedig állandóan nő…

A kortárs bolgár szerzőnő különös címet viselő darabja: lírai tragikomédia. A cím, a szerző küzdelmére utal hősnőivel. Az írónő végérvényesen szeretné elrendezni hősei életének morzsáit, hogy helyükre kerülhessenek a homokszemek, és ezáltal fordulatot vehessen életük iránya is. És az így összeállt puzzle talán választ adhat olyan kérdésekre, mint a szeretet, az élet, a halál, az élet célja és, hogy melyik a helyes út, (ha egyáltalán van ilyen).

Jana Dobreva a modern világról, a mi összezavarodott, szeretet után sóvárgó világunkról fest képet, ebben az egyszerre könnyeket- és mosolyt-fakasztó lírai komédiájában.

A Homokpuzzle erőssége a jól felépített és gazdag dialógusaiban, valamint a történet váratlan fordulataiban rejlik. A szereplők lépésről lépésre fedik fel múltjukat és a szemünk láttára változik meg az életük. Mindez rengeteg játék lehetőséget nyújt a játszó színészeknek. A Szkéné Színház, a FÜGE és a Vádli Alkalmi Társulás közös előadásában négy olyan színésznő találkozik a színpadon, akik eddig még sosem játszottak együtt. A számos díjjal elismert (Jászai Mari-díj, Kossuth-díj) Bánsági Ildikó (1998 óta az Új Színház tagja) mellett, a két szabadúszó, Moldvai Kiss Andrea (korábban a Radnóti Színház tagja) és Simkó Katalin (2006-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemenen. Korábban a Maladype és a Forte Társulat tagja. Emlékezetes alakítást nyújtott a Katona József Színház Vadkacsa c. előadásában (r.: Ascher Tamás), amelyért elnyerte a Kritikusok Legígéretesebb pályakezdő díját.), valamint az eddig főleg Szolnokon játszó, a budapesti közönség körében talán kevésbé ismert Jankovics Anna kísérli meg előadásról-előadásra helyükre illeszteni a puzzle apró darabjait. A négy nőt Király Attila rendező fogja össze, akit főként színészként, koreográfusként ismerünk, de rendezett korábban már Békéscsabán vagy Kassán.

Anya,                                                                                                Bánsági Ildikó

élénk, üde, szereti az életet és a tavaszt. Nagyon jól van. 

Nő,                                                                                                    Moldvai Kiss Andrea

nem szereti a tavaszt, még kevésbé az életet. Harapdálja az ujjait. Nagyjából jól van.

Lány,                                                                                                Simkó Katalin

Máriának hívják. Saját belső világa van. Nincs túl jól.

Egyetemista lány,                                                                            Jankovics Anna

Időnként 26, időnként 28 éves. Állandóan lecsúszik a harisnyája. Nem tudja biztosan, jól van-e.                                                                      

Dramaturg: Gyulay Eszter

Jelmez: Papp Janó

Rendező: Király Attila

Támogató: Füge, EJI

A Föld Színház előadásai februárban a Szkénében

[VILÁG BÖLCSE] – „Hopp, ez a sör meg van mérgezve!”

színházi játék a felelősségről

2012. február 16. csütörtök, 20.00, Szkéné színház

Jegyár: 1200 Ft, BME hallgatóknak: 1000 Ft

Leírás:

Óriján Gyuri beleszeret a szomszéd lányba. Hogy a kapcsolatnak gátat vessenek, Gyuri szülei eladják a lányt a Fekete Huszonnégyfejűnek. Gyuri az öreg Világ Bölcse útmutatásai alapján indul szerelme keresésére, de mikor nagy nehezen kimenti, a lány közli, hogy márpedig neki vissza kell mennie… Gyere és döntsd el te, hogyan végződjön a történet!

A 2008-ban a Gyermekszínházi Szemlén ifjúsági előadás kategóriában az év legjobb előadásai közé választott előadást nyáron a Bhim Rao Egyesülettel együttműködve a Föld Színház kilenc borsodi település tanodájába vitte el a interaktív játék formájában.

A 30-ik előadást nyilvánosan játsszuk a Szkéné Színház programjaként. Találkozó a színház bejárata előtt a MŰEGYETEM II. emeletén!

 

 

[KAPSZULA]

színház és film a közös jövőnkről

2012. február 24. péntek, 20.00, Szkéné színház

Jegyár: 1500 Ft, BME hallgatóknak: 1000 Ft

Leírás:

2010-ben két közösséget a Föld Színház látogatott meg, hogy a jövőhöz való viszonyukkal ismerkedjen színházi vagy filmes játékokon keresztül. A két közösség jövőképe különleges: az elnéptelenedő Verespatakon nemsokára talán aranybánya nyílik, az ott élők sorsa teljesen bizonytalan. Dániában egy alternatív közösségben élő fiatalok maguk keresik a bizonytalanságot. Életmódjukkal a fenntarthatóság felé szeretnék terelni a társadalmat, miközben lemondanak arról, hogy saját, rövid távú jövőjüket tervezzék.

A Kapszula a két projekt tapasztalatait is felhasználva a huszonéves generáció jövőképével foglalkozik.

 

Bővebb információ itt érehető el.

 

Figyeljétek a Föld Színház Facebook oldalát, ahol ingyenjegyeket és ajándékokat lehet nyerni az előadásokra!

Jegyeket foglalni a jegy@szkene.hu emailcímen vagy a 20.384.60.49 telefonszámon tudtok, de meg is vehetitek előre az INTERTICKET vagy szkene.hu honlapon keresztül. 

PÁLYÁZAT – Szkéné

Fiatal pályakezdőket invitálunk a kortárs alkotóművészet területeiről, lehetőséget kínálva, hogy progresszív előadó-művészeti, vizuális, zenei, irodalmi vagy filmes projektjeikkel  bemutatkozhassanak a Szkéné Színházban, szakmai és infrastrukturális segítségünk mellett.

Érett koncepció esetén anyagi támogatásunkat is elnyerhetik, amelynek összege a pályamunka jellegétől függ. A támogatás mértéke minimum 50.000,- forint, de komoly, megalapozott pályázat esetében elérheti az 500.000,-forintot is.

Határon túlimagyar egyetemeken, akadémiákon, és művészeti főiskolákon tanulók vagy művészeti csoportokban működők is sikerrel pályázhatnak arra, hogy kidolgozásra váró koncepciójuknak, együttműködési terveiknek teret engedjünk.

Számítunk pályakezdő rendezők, képzőművészek, fotográfusok, táncosok, zeneszerzők, drámaírók jelentkezésére azzal a szándékkal, hogy terveiket – ha azok kellően megalapozottak – lehetőségeinkhez mérten befogadjuk, bemutatkozásukat színházunk infrastruktúrájával kiegészítve lehetővé tesszük.

A pályázatokat elektronikus formában, lehetőleg maximum5 oldal terjedelemben várjuk, a kiegészítő anyagokat (pályamű, önéletrajz, promóciós anyagok,) csatolt file-ként kérjük mellékelni. Az e-mail tárgyaként kérjük megjelölni: „SZKÉNÉ PÁLYÁZAT 2012

Tudnivalók a pályázattal kapcsolatban

Pályázatot nyújthat be bármely, a pályázat leadási határidejekor 30 éves kor alatti természetes személy, vagy ehhez a korosztályhoz tartozó csoport.

Pályaműként még nem megjelent, színre nem került, be nem mutatott, ki nem állított műalkotást várunk, tematikai és műfaji és egyéb megkötöttség nélkül.

Az SZKÉNÉ Színház a pályázatokat titkosan kezeli, a nem díjazott pályamunkákat amennyiben az eredménylista megjelenése után két hónapig nem jelentkeznek érte, megsemmisítheti.

A pályázó hozzájárul ahhoz, hogy amennyiben a pályaműve díjazásban részesül, úgy a nevét, rövid életrajzát, pályamunkáját vele egyeztetett módon, honlapján nyilvánosságra hozhatja.

A díj/támogatás kifizetésére, amely a Szkéné Színházban bemutatásra kerülő műre vonatkozik, az eredményhirdetést követően a pályázóval kötött szerződés aláírása után kerül sor.

A pályázatnak az érdemi részen túl tartalmaznia kell:

– a pályázó személyes adatait (név, lakcím, értesítési cím, telefonszám és e-mail cím), csoport  esetén, a képviselő személy adatait, elérhetőségeit
– a pályázó önéletrajzát, csoport esetén az eddigi tevékenységek felsorolását
– szakmai ajánlást (nem kötelező)
– a pályázó nyilatkozatát arról, hogy a benyújtott pályamű a saját szellemi terméke

A pályázatokat a beérkezett pályamunkák jellegétől függően felkért, a témában szakértő testület bírálja el. Az eredményekről a Szkéné Színház honlapján értesülhetnek a pályázók, illetve a nyertesek válaszlevélben is értesítést kapnak 2012. május 15-ig.

A díjazott műveket, amennyiben a felkért szakértők megfelelő színvonalúnak ítélik, a Szkéné Színház a 2012/13-as évadban egyeztetés szerint műsorra tűzi, illetve bemutatja, kiállítja.

A pályamunkák leadási határideje: 2012. március 30.

Szkéné Színház
Budapest, 1111 Műegyetem rkp. 3.
információ: +36 70 212 8693
www.szkene.hu
szkeneszinhaz@gmail.com

A Szkéné Színház által 2010-ben meghirdetett pályázatra igen sok kimagaslóan értékes pályamunka érkezett.Nyolcvan, többségében precízen kidolgozott, a megadott tág értelmezés ellenére is konkrét, teljes anyagot értékeltünk. A beadott pályázatok többsége a Műegyetem hallgatóinak köréből érkezett, de a határon túlról és az ország különböző pontjairól is kaptunk pályamunkákat.

Többségében színházi, irodalmi, zenei, grafikai, képzőművészeti, építészeti, tánc és performansz témában érkeztek pályamunkák, de városterápiás akcióterv, képgrafikai kiállítási anyag, épületvilágítási tervek, multifunkcionális audiovizuális élménygenerátor produkció, a magyar színjátszás mérföldkövei, plakátkiállítás terve, illetve a Kék Duna keringő dallamaira komponált új zenemű is.

Számba vettük saját lehetőségeinket, a felkínált projektek költségvonzatát, a megvalósítás realitását, a pályamunka kidolgozottságát, szellemi tartalmát, művészi színvonalát, a koncepció határozottságát, a pályázó személyes bemutatkozását, illetve azt is, hogy a kidolgozásra váró, vagy már kidolgozott munka hogyan illeszthető a Szkéné Színház új  koncepciójához.

http://www.szkene.hu/palyazati-felhivas

Ezen szempontok tükrében az alábbi pályamunkák kerültek bemutatatásra a 2011-es év során:

Pályázat címe:             pályázó:
Látvány Művek: Requiem-Vénusz mellbimbója (színház) Mihók Zsófia
Föld Színház: Jövő-idő (alkotóműhely, színházi előadás) Juhász Bálint
Logótervek (grafika) Fraknó Lilla
Műegyetemi Tekhné csoport (kiállítás) Bátori Zsolt
Tamarazene  (jazzest) Mózes Tamara

Galaxis útikalauz stopposoknak színházi előadásról

Ha azt mondom, hogy Szkéné színház sokak kérdő tekintettel néznek rám, de akiknek rémlik, még azok is bizonytalanok, hogy hol is hallottak a helyről.

Én személy szerint elsőévesen a K épületet barangolva döbbentem meg, mikor a második emelet egyik folyósólyán a színházak jól ismert két szélsőséges tekintetű figurája meredt rám, fölötte felirat: Szkéné Színház. Azon kezdtem gondolkodni, hogy hallottam már pletykákat arról, hogy van atomreaktorunk, részecskegyorsítónk, sőt még időgépünk is (a három közül csak az első bizonyult igaznak), de hogy színházunk is lenne, nem gondoltam volna.

Decemberben a színházunkban két frissen végzett színész adta elő  a Galaxis Útikalauz stopposoknak nagysikerű könyv színpadi változatát. Ez volt a Marosvásárhelyi Egyetem egyik színészének vizsgaelőadása.

Az ötlet, hogy egy könyvben és filmben jól működő tudományos-fantasztikus sztorit vigyünk át színpadra önmagában is merész (bár erre már voltak sikeres próbálkozások a 70-es években is), ennél még bátrabb próbálkozás, hogy a 2 színész összesen 11 szerepet játszott el, további 2 karakter csupán hangban jelent meg.

Ismerve a könyvet, és a szereposztást bevallom féltem, hogy hogy fog két férfi eljátszani egy nőt, egy robotot, és olyan jeleneteket, amelyek három-, sőt négyszereplősek. A produkció során többször láthattuk, hogy a jelenet megállt és a színész átöltözött, jóformán csak egy-egy ruhadarabot kellet kicserélnie, mivel az egyszerűség kedvvért a fekete alapöltözéken egy-egy sapka, köntös, vagy paróka különböztette meg a karaktereket. Félelmeim ellenére nem volt kínos a szünet, sőt Vass Csaba is eléggé hitelesen alakította az egyetlen női karaktert, a vasalóasztal mellett állva biztosította a nézőket arról, hogy milyen nemet is képvisel, csupán mély hangja volt illúzióromboló, de erről genetikai adottságai folytán nem tehet. Ennél izgalmasabb Orbók Áron szerepe volt, ő egy bálnát alakított (pontosabban egy zuhanó bálnát), a földön fekve, lábait csápolva érdekes látványt nyújtott, vicces is volt, de közben sajnáltam is.

Én klasszikus színházi darabokon nőttem fel, számomra meghökkentő volt már a kezdés is, mikor első sorban ülve azzal szembesülök, hogy az egyik szereplő lefekszik a földre pont fél méterrel elém, és  bámul felfelé. Először is nem mertem ránézni, mert biztos voltam benne, hogy lát engem, nem tudtam elbújni a nézőtér sötétjében. Így nem tehettem mást, mint meredten bámulni a másik szereplőt, aki háttal is ült a nézőtérnek és nem is csinált semmit. Végül bátorságomat összeszedtem, és azzal nyugtattam magam, hogy ők már hozzá vannak szokva az ilyen helyzetekhez, meg amúgy is, ha nem akarta volna, hogy közelről bámulják, nem mászott volna bele a nézők személyes terébe, és  végül újra mertem ránézni, szerencsémre pont akkor megtörve a kezdeti csendet elkezdődött a párbeszéd. Egy idő után a színpadi közelség már nem is volt zavaró, már úgy éreztem, mintha csak a szomszéd néni lennék, aki csak barátságosan megfigyeli a cselekményeket.

Számomra, ami a legérdekesebb volt az előadásban, az a sok szerepváltoztatás következménye, mégpedig, hogy egy-két karaktert mindkét színész eljátszott, persze nem egyszerre. Érdekes volt látni, ahogy megjelenik ugyanaz a személyiség, viszont két különböző személy által. A színdarab nagymértékben rugalmas volt, még a díszlet és kellékek is minimalisták voltak, ugyanaz az üres tér, ami először egy udvar volt, később kocsmává vált. Véleményem, hogy ez hozzátartozik a műfajhoz, hiszen egy sci-fi világát nem lehet hitelesen megjeleníteni színpadi eszközökkel, vagy csak nagyobb büdzsé árán. A kellékek primitívsége, egyszerűsége itt komikum forrásává vált, például a Robot megjelenésénél. Az ő feje egy egyszerű doboz, rajta filccel rajzolt szem és száj, a látvány kimerítette az abszurditás fogalmát.

A komikum egy másik forrása, a szereplők „csetlése-botlása”. Erre volt példa, a jelenet közbeni átöltözés rossz jelmez miatt és a szerepből kiesés, amikor az egyik színész a nézők előtt rászólt a másikra. De nem csak a színészek részéről történt baki, hanem a világosító sem volt tisztában, hogy kire fókuszáljon, így a színész metakommunikációjával próbált jelezni, egyszer rossz zenét játszottak be (a Csillagok háborúja zenéjét), és arra kezdtek rossz szöveget mondani, de mindez nagyon vicces volt. Az előadás után azon kezdtünk tanakodni, hogy ezek valódi bakik voltak, vagy esetleg előre beépítették őket a színészek. Nagy butaságnak tűnt az ötlet, hogy ki akarna direkt „bénázni” a színpadon, viszont ha akarattal is történt a dolog bevált, hiszen mindenki nevetett. Talán pont attól, hogy látszott, hogy a színész is ember szimpatikusabbak lettek a nagyérdemű számára.

A kulisszatitkok iránt kíváncsiskodva megkérdeztem a két színészt Orbók Áront és Vass Csabát, hogy hogy is alakult ki ez az egész, és mit lehet tudni a már említett bakikról.

VCS: Ezt a darabot akkor készítettük Áronnal, amikor o végzős volt. Ő hozta az ötletet meg mindent, engem felkért, hogy játsszak vele. Elkezdtünk próbálni es csomó ötlet jött. Azt gondolom, hogy egyikünk sem akart egy hagyományos előadást. Az volt a jó, hogy azt csinálhattunk, amit akartunk, mert nem volt rendező.

A BAKIKRÓL:

VCS: Rengeteg marhaságot, baromságot kitálaltunk, a próbafolyamat egy folyamatos improvizáció volt. A bemutató előadáson rengeteg szövegbaki volt, főleg nálam. Régebben sokkal több kiszólás volt. Nem igazan szerettem őket, es “csak a gyáva színész tanul szöveget” mondatból kiindulva, úgy döntöttem, hogy bátor leszek. Akkor rengeteget improvizáltunk/tam, de valahogy úgy adódott, hogy jó lett, és pontosan azért, mert csomó olyan véletlennek tűnő jelenet van benne, ami igazából megcsinált, ezért a nézők akkor sem tudtak eldönteni, hogy melyik baki es melyik betervezett dolog.

OÁ: Amikor például a könyvből való részeket mondjuk a közönség fele fordulva, akkor annyit mondtunk a világosítónak, hogy kövessen bennünket a lámpával, de rontsa el, tehát ebben az értelemben improvizáció, hiszen nem tudjuk mikor es hogyan rontja el.

VCS: Mondjuk ez azért volt fontos, mert annyira gyorsan tényleg nem tudta kapkodni a fejgépet es akkor megbeszéltük, hogy oké, akkor ki kell játszani.

A Csillagok háborúja zenéje csak az utolsó előadáson volt. Ezt Áron tálalta ki szövegösszemondó közben. Mivel en Csíkszeredán vagyok színész, ő meg Pesten ezért skypeon szoktunk szövegösszemondózni, elég érdekes.

AKTUALITÁSOKRÓL:

OÁ: Persze nagyon sok minden változott a bemutató óta, sok minden került ki, es be is, de ez tartja frissen, legálabb is ezt szeretnem hinni. Mindig kerül bele valami apróság, ami csak azon az esten van benne, aztán többet nem.

VCS: Emlékszem a második előadás a Szkénében volt es a színpadon volt egy 2 méteres sárga medvéhez hasonló valami. Arra gondoltunk, hogy nem visszük ki, hanem beépítjük az előadásba. Igazából annyi szerepe volt, hogy mikor Arthur es Marvin beszélgetnek, ugye Arthur megemlíti a csillagokat, a napot es a NAGY MEDVET. Ennyi, de nagyon nagy poén volt.
Ezen az utolsón meg előadás előtt találatunk ki 2 poént. Előző este megnéztük a Parasztoperát Pintér Béláéktól. Mondom Áronnak, hogy valami utalást kéne tegyünk az előadásra. Agyaltunk, de nem jött semmi, aztán előadás előtt a büfében kitálaltuk, hogy a vogon hajóban, amikor Ford megkérdi Arthurtól: „na hogy tetszik?”, Arthur azt mondja: „kissé SZUTYKOS” Ford erre meg azt válaszolja: „szutykos ANYAD ORRA”. A szutyok is meg az anyám orra is Pintér Béla előadás. Nem tudom mennyire volt ez vicces kifele, de mi kb. 10 percet röhögtünk rajta.

TECHNIKAI HIBÁKRÓL:

OÁ: Visszatérve a hibákkal kapcsolatban, sajnos voltak hibák az előadásban, de ezek inkább technikai hibák, melyeket remélem a nagyérdemű nem nagyon vett észre, mi viszont percről percre ereztük, hogy nem megy úgy, ahogy mehetne, viszont ez a rész kevésbé publikus. Ezeket érezzük a színpadon, de jó esetben a nézőtérről nem észrevehető.

VCS: Például amikor be kellett volna jöjjön egy hang es késett 3-4 másodpercet, színészeknek a színpadon ez nagyon soknak tűnik.

KELLÉKEKRŐL:

ÓÁ: Egyébként az előadás azért épül egyszerű eszközökre, mert azt gondolom, hogy egy sci-fi színpadon nagyon butácskának hat, hogyha megpróbálják az alkotok megjeleníteni azokat a dolgokat amelyekről nem tudjuk, hogy milyen. Soha nem kaphatjuk vissza azt az érzést, mint amikor olvastuk mennyire részletesen képzeltük el, vagy amit most mar egy filmben könnyen megtesznek, számítógépes grafikával. Ezért eszközeink korlátai miatt inkább szakadtra, szedett-vedettre terveztük, a legegyszerűbb megoldásokat alkalmazva, rábízva magunkat a nézők fantáziájára, es bármennyire is furcsán hangzik arra a tényre, hogy nagyon sok párhuzam vonható a történet, es a saját életünk között, mint társadalmi, mint szociális kérdésekben, természetesen annyi különbséggel, hogy esetünkben egy Vogon véleményét halljuk, de valójában ezek emberi megnyilvánulások. Ilyen értelemben egy társadalmi görbe tükör Adams regénye, es erre próbáltuk építeni az előadást.

NÉZŐI REAKCIÓKRÓL:

ÓÁ: Általában szélsőséges a reakció, ha egy színész kiesik a játékból, vagy a szerepből, de általában több féleképpen sülhet el. Esetleg a néző megsértődik, és azt mondja magában, hogy én nem ezért vettem meg a jegyet, hogy itt hülyéskedjenek, vagy szimpátiát kelt, es nevet rajta, hiszen abban a pillanatban kiderül, hogy valójában a színész is ember, bármennyire is vitatják ezt.

Bíztunk benne, hogy ennek a címnek a hatására nem azok a nézők fognak eljönni nagytöbbségében, akik amúgy a porosabbnál porosabb Csehov es Ibsen előadások kedvelői (értem itt a porost a megvalósításra, nem a drámákra) hanem a fiatalok, akik olvastak és szeretik ezt a regényt, és akik értik és értékelik ezt a fajta humort.

VIZSGAJEGYRŐL

ÓÁ: Vizsga volt igen, de hogy őszinte legyek máig sem tudom, hogy hányast kaptunk rá, nem is volt fontos. Amit kaptunk akkor a nézőktől, sokkal többet ert. Most ez nagyon nyálasra sikerült, de komolyan gondolom.

KONKLÚZIÓ

VCS: Végülis azt hiszem, hogy az a kulcsa az egésznek, hogy magunkat akarjuk szórakoztatni. Ez most félreérthető. Olyan poénokat , helyzeteket keresünk amik számunkra viccesek, amiket értünk és úgy gondoljuk, hogy azok az emberek akik úgy gondolkodnak mint mi, azok szamara is viccessé válik. mert tele tömködhetnénk politikai viccekkel, vagy szőke nős poénokkal csak az nem a mi ízlésvilágunk.

ÓÁ: Nos, nem kedvenc könyv, bár elég kedves, meg is úgy gondoltam, hogy elég jó anyag, hogy foglalkozzunk vele. Nagy szabadságot találtunk benne, hogy élvezhessük azt, amit csinálunk, mert a színház akkor működik jól, hogy ha a legdepressziósabb, legundorítóbb szerepet is élvezi játszani a színész. Csak akkor van esélye arra, hogy bekövetkezzen a csoda, amitől színházról beszélünk. Hogy a csoda ebben az előadásban bekövetkezik-e azt nem tudom, soha nem láttam, de azt tudom, hogy nagyon élveztük próbálni is, es játszani is.