Új Nemzedék Jövőjéért Program

Az új nemzedékek Magyarország lehetősége, ők azok, akik a jövő vállalkozói, őstermelői, mesteremberei és döntéshozói lesznek. Ők azok, akik a Magyarországon és Európában szükséges változások erőforrásai lehetnek.  A kormány ezt az erőforrást tudatosítva, a fiatalokkal együtt alkotta meg az Új Nemzedék Jövőjéért Programot. Ez az ifjúságpolitikai keretprogram a további intézkedésekhez támpontot nyújt, és azonosítja azokat az általános célokat és eszközöket, amelyek segíthetnek mindannyiunkat abban, hogy egy olyan Magyarországban éljünk, ahol a fiatalok törődnek hazájukkal, és pontosan tudják azt is, hogy hazájuk is törődik velük.

Az Új Nemzedék Jövőjéért Program megalkotása 2011 áprilisában kezdődött, amikor a Mihalovics Péter, a program koordinációjáért felelős miniszteri biztos egy munkacsoport segítségével a magyar fiatalok körében tíz kiemelten fontos és általánosan jellemző témakörben kérte ki az érintettek véleményét. Ezek a témakörök: Budapest, vidék, nők helyzete, kultúra, tehetséggondozás, karriertervezés, sport, szórakozás, családalapítás, állampolgári aktivitás. Az e témák mentén alkotott vitairatról 2011 nyarán indult társadalmi egyeztetés interneten és országjárás – a fiatalokat vonzó nyári fesztiválokon, ifjúsági rendezvények – keretében. Ennek köszönhetően több mint 300 civil és szakmai szervezet, és hallgatói önkormányzat véleménye, javaslata segítette a közös munkát, és azt, hogy olyan keretprogram szülessen, amelyet nagyon sokan magukhoz közelállónak érezhetnek. 

A többhónapos társadalmi egyeztetést követően a kormány által is elfogadott Új Nemzedék Jövőjéért Program nem stratégia, nem cselekvési terv, hanem keretprogram. A program a 14-35 éves korosztály problémáira próbál választ adni és megoldást nyújtani. Ez a korábbiakhoz képest az ifjúsági időszak tágabb értelmezését jelenti, hiszen a tanulási időszak kitolódása, az első diploma megszerzésének ideje, illetve a munkába állás egyre későbbre tolódik a fiatalok életében.

A korosztályt érintő problémák feldolgozása után négy beavatkozási területet rajzolódott ki: az Állampolgárság, az Otthon, a Karrier és a Szabadidő. A keretprogram az e területeket érintő problémák felismerését, leírását, a célok meghatározását, és a megoldási javaslatokat tartalmazza.    

Az Új Nemzedék Jövőjéért Program egyik legfontosabb újítása, hogy a korábbiaktól eltérő értelmezési keretet ad a fiatalokat érintő ügyeknek. A kormány ugyanis nem egy különálló ágazatként vagy szakpolitikaként tekint az ifjúságpolitikára, hanem azt veszi alapul, hogy az élet minden területe érintheti a fiatalokat. A kormány, az állam feladata ezért, hogy a hátrányos helyzetűeknek támaszt, a bizonytalanoknak útbaigazítást, a céltudatos fiataloknak pedig további lehetőségeket nyújtson.

Az „Ifjúság karrier-életpálya” modellprogram életvezetési és pályaválasztási segítséget kíván nyújtani a fiataloknak három fő életszakaszban: 16 éves korban, az egyetem első éve után, illetve az egyetem utolsó éve előtt. Nemcsak az elhelyezkedésben nyújt majd segítséget, hanem az átképzéssel, továbbképzéssel és vállalkozással kapcsolatos tervekben is. Hiszen az új nemzedék jövőjét illetően kulcsfontosságú a tudatos karriertervezés. A karrieréletpálya-modell felállításának célja, hogy a tanulmányait folytató fiatal még a döntés előtt rendelkezzen a továbbtanulással és munkavállalással, vállalkozással, vagy akár pályaváltással kapcsolatos releváns információkkal.

A „Van kihez fordulnod” program célja egy olyan, internetes üzenetekre épülő mentálhigiénés hálózat létrehozása, amelyben a fiatalok bizalommal és anonim módon segítséget kérhetnek egy a környezetüket jól ismerő, szakképzett mentortól, az úgynevezett „Ebigétől”.  Ők  a feladatra kiképzett, anonim módon kommunikáló pedagógusok, akik a tanulók mentálhigiénés, életvezetési és pályaválasztási problémáinak megoldásához segítséget tudnak nyújtani. A programban önkéntesen dolgozó pedagógusok interneten keresztül segítik majd a hozzájuk forduló diákokat.

A tavaly június óta tartó előkészítő munka után most megkezdődhet a kormány által is elfogadott keretprogram megvalósítása. Ez nem igényel új intézményrendszert és új kormányzati forrásokat: a megvalósításhoz a már meglévő intézmények, valamint a programot támogató, és ahhoz csatlakozni kívánó ifjúsági szervezetek emberi erőforrását és infrastruktúráját kívánjuk felhasználni. A program pénzügyi kereteit európai uniós források biztosítják.

Még az idén elindul az „Ifjusag.hu – Egy sikeres nemzedékkért” információs portál, amely tematikusan összefogja majd az ifjúságot érintő témákat, információkat, híreket, valamint drogprevenciós, bűnmegelőzési, szabadidős programokat ajánl és karrier-tanácsadást biztosít.

Az Új Nemzedék Jövőjéért Program elérhető a www.kormany.hu weboldalon.

 

Galaxis útikalauz stopposoknak színházi előadásról

Ha azt mondom, hogy Szkéné színház sokak kérdő tekintettel néznek rám, de akiknek rémlik, még azok is bizonytalanok, hogy hol is hallottak a helyről.

Én személy szerint elsőévesen a K épületet barangolva döbbentem meg, mikor a második emelet egyik folyósólyán a színházak jól ismert két szélsőséges tekintetű figurája meredt rám, fölötte felirat: Szkéné Színház. Azon kezdtem gondolkodni, hogy hallottam már pletykákat arról, hogy van atomreaktorunk, részecskegyorsítónk, sőt még időgépünk is (a három közül csak az első bizonyult igaznak), de hogy színházunk is lenne, nem gondoltam volna.

Decemberben a színházunkban két frissen végzett színész adta elő  a Galaxis Útikalauz stopposoknak nagysikerű könyv színpadi változatát. Ez volt a Marosvásárhelyi Egyetem egyik színészének vizsgaelőadása.

Az ötlet, hogy egy könyvben és filmben jól működő tudományos-fantasztikus sztorit vigyünk át színpadra önmagában is merész (bár erre már voltak sikeres próbálkozások a 70-es években is), ennél még bátrabb próbálkozás, hogy a 2 színész összesen 11 szerepet játszott el, további 2 karakter csupán hangban jelent meg.

Ismerve a könyvet, és a szereposztást bevallom féltem, hogy hogy fog két férfi eljátszani egy nőt, egy robotot, és olyan jeleneteket, amelyek három-, sőt négyszereplősek. A produkció során többször láthattuk, hogy a jelenet megállt és a színész átöltözött, jóformán csak egy-egy ruhadarabot kellet kicserélnie, mivel az egyszerűség kedvvért a fekete alapöltözéken egy-egy sapka, köntös, vagy paróka különböztette meg a karaktereket. Félelmeim ellenére nem volt kínos a szünet, sőt Vass Csaba is eléggé hitelesen alakította az egyetlen női karaktert, a vasalóasztal mellett állva biztosította a nézőket arról, hogy milyen nemet is képvisel, csupán mély hangja volt illúzióromboló, de erről genetikai adottságai folytán nem tehet. Ennél izgalmasabb Orbók Áron szerepe volt, ő egy bálnát alakított (pontosabban egy zuhanó bálnát), a földön fekve, lábait csápolva érdekes látványt nyújtott, vicces is volt, de közben sajnáltam is.

Én klasszikus színházi darabokon nőttem fel, számomra meghökkentő volt már a kezdés is, mikor első sorban ülve azzal szembesülök, hogy az egyik szereplő lefekszik a földre pont fél méterrel elém, és  bámul felfelé. Először is nem mertem ránézni, mert biztos voltam benne, hogy lát engem, nem tudtam elbújni a nézőtér sötétjében. Így nem tehettem mást, mint meredten bámulni a másik szereplőt, aki háttal is ült a nézőtérnek és nem is csinált semmit. Végül bátorságomat összeszedtem, és azzal nyugtattam magam, hogy ők már hozzá vannak szokva az ilyen helyzetekhez, meg amúgy is, ha nem akarta volna, hogy közelről bámulják, nem mászott volna bele a nézők személyes terébe, és  végül újra mertem ránézni, szerencsémre pont akkor megtörve a kezdeti csendet elkezdődött a párbeszéd. Egy idő után a színpadi közelség már nem is volt zavaró, már úgy éreztem, mintha csak a szomszéd néni lennék, aki csak barátságosan megfigyeli a cselekményeket.

Számomra, ami a legérdekesebb volt az előadásban, az a sok szerepváltoztatás következménye, mégpedig, hogy egy-két karaktert mindkét színész eljátszott, persze nem egyszerre. Érdekes volt látni, ahogy megjelenik ugyanaz a személyiség, viszont két különböző személy által. A színdarab nagymértékben rugalmas volt, még a díszlet és kellékek is minimalisták voltak, ugyanaz az üres tér, ami először egy udvar volt, később kocsmává vált. Véleményem, hogy ez hozzátartozik a műfajhoz, hiszen egy sci-fi világát nem lehet hitelesen megjeleníteni színpadi eszközökkel, vagy csak nagyobb büdzsé árán. A kellékek primitívsége, egyszerűsége itt komikum forrásává vált, például a Robot megjelenésénél. Az ő feje egy egyszerű doboz, rajta filccel rajzolt szem és száj, a látvány kimerítette az abszurditás fogalmát.

A komikum egy másik forrása, a szereplők „csetlése-botlása”. Erre volt példa, a jelenet közbeni átöltözés rossz jelmez miatt és a szerepből kiesés, amikor az egyik színész a nézők előtt rászólt a másikra. De nem csak a színészek részéről történt baki, hanem a világosító sem volt tisztában, hogy kire fókuszáljon, így a színész metakommunikációjával próbált jelezni, egyszer rossz zenét játszottak be (a Csillagok háborúja zenéjét), és arra kezdtek rossz szöveget mondani, de mindez nagyon vicces volt. Az előadás után azon kezdtünk tanakodni, hogy ezek valódi bakik voltak, vagy esetleg előre beépítették őket a színészek. Nagy butaságnak tűnt az ötlet, hogy ki akarna direkt „bénázni” a színpadon, viszont ha akarattal is történt a dolog bevált, hiszen mindenki nevetett. Talán pont attól, hogy látszott, hogy a színész is ember szimpatikusabbak lettek a nagyérdemű számára.

A kulisszatitkok iránt kíváncsiskodva megkérdeztem a két színészt Orbók Áront és Vass Csabát, hogy hogy is alakult ki ez az egész, és mit lehet tudni a már említett bakikról.

VCS: Ezt a darabot akkor készítettük Áronnal, amikor o végzős volt. Ő hozta az ötletet meg mindent, engem felkért, hogy játsszak vele. Elkezdtünk próbálni es csomó ötlet jött. Azt gondolom, hogy egyikünk sem akart egy hagyományos előadást. Az volt a jó, hogy azt csinálhattunk, amit akartunk, mert nem volt rendező.

A BAKIKRÓL:

VCS: Rengeteg marhaságot, baromságot kitálaltunk, a próbafolyamat egy folyamatos improvizáció volt. A bemutató előadáson rengeteg szövegbaki volt, főleg nálam. Régebben sokkal több kiszólás volt. Nem igazan szerettem őket, es “csak a gyáva színész tanul szöveget” mondatból kiindulva, úgy döntöttem, hogy bátor leszek. Akkor rengeteget improvizáltunk/tam, de valahogy úgy adódott, hogy jó lett, és pontosan azért, mert csomó olyan véletlennek tűnő jelenet van benne, ami igazából megcsinált, ezért a nézők akkor sem tudtak eldönteni, hogy melyik baki es melyik betervezett dolog.

OÁ: Amikor például a könyvből való részeket mondjuk a közönség fele fordulva, akkor annyit mondtunk a világosítónak, hogy kövessen bennünket a lámpával, de rontsa el, tehát ebben az értelemben improvizáció, hiszen nem tudjuk mikor es hogyan rontja el.

VCS: Mondjuk ez azért volt fontos, mert annyira gyorsan tényleg nem tudta kapkodni a fejgépet es akkor megbeszéltük, hogy oké, akkor ki kell játszani.

A Csillagok háborúja zenéje csak az utolsó előadáson volt. Ezt Áron tálalta ki szövegösszemondó közben. Mivel en Csíkszeredán vagyok színész, ő meg Pesten ezért skypeon szoktunk szövegösszemondózni, elég érdekes.

AKTUALITÁSOKRÓL:

OÁ: Persze nagyon sok minden változott a bemutató óta, sok minden került ki, es be is, de ez tartja frissen, legálabb is ezt szeretnem hinni. Mindig kerül bele valami apróság, ami csak azon az esten van benne, aztán többet nem.

VCS: Emlékszem a második előadás a Szkénében volt es a színpadon volt egy 2 méteres sárga medvéhez hasonló valami. Arra gondoltunk, hogy nem visszük ki, hanem beépítjük az előadásba. Igazából annyi szerepe volt, hogy mikor Arthur es Marvin beszélgetnek, ugye Arthur megemlíti a csillagokat, a napot es a NAGY MEDVET. Ennyi, de nagyon nagy poén volt.
Ezen az utolsón meg előadás előtt találatunk ki 2 poént. Előző este megnéztük a Parasztoperát Pintér Béláéktól. Mondom Áronnak, hogy valami utalást kéne tegyünk az előadásra. Agyaltunk, de nem jött semmi, aztán előadás előtt a büfében kitálaltuk, hogy a vogon hajóban, amikor Ford megkérdi Arthurtól: „na hogy tetszik?”, Arthur azt mondja: „kissé SZUTYKOS” Ford erre meg azt válaszolja: „szutykos ANYAD ORRA”. A szutyok is meg az anyám orra is Pintér Béla előadás. Nem tudom mennyire volt ez vicces kifele, de mi kb. 10 percet röhögtünk rajta.

TECHNIKAI HIBÁKRÓL:

OÁ: Visszatérve a hibákkal kapcsolatban, sajnos voltak hibák az előadásban, de ezek inkább technikai hibák, melyeket remélem a nagyérdemű nem nagyon vett észre, mi viszont percről percre ereztük, hogy nem megy úgy, ahogy mehetne, viszont ez a rész kevésbé publikus. Ezeket érezzük a színpadon, de jó esetben a nézőtérről nem észrevehető.

VCS: Például amikor be kellett volna jöjjön egy hang es késett 3-4 másodpercet, színészeknek a színpadon ez nagyon soknak tűnik.

KELLÉKEKRŐL:

ÓÁ: Egyébként az előadás azért épül egyszerű eszközökre, mert azt gondolom, hogy egy sci-fi színpadon nagyon butácskának hat, hogyha megpróbálják az alkotok megjeleníteni azokat a dolgokat amelyekről nem tudjuk, hogy milyen. Soha nem kaphatjuk vissza azt az érzést, mint amikor olvastuk mennyire részletesen képzeltük el, vagy amit most mar egy filmben könnyen megtesznek, számítógépes grafikával. Ezért eszközeink korlátai miatt inkább szakadtra, szedett-vedettre terveztük, a legegyszerűbb megoldásokat alkalmazva, rábízva magunkat a nézők fantáziájára, es bármennyire is furcsán hangzik arra a tényre, hogy nagyon sok párhuzam vonható a történet, es a saját életünk között, mint társadalmi, mint szociális kérdésekben, természetesen annyi különbséggel, hogy esetünkben egy Vogon véleményét halljuk, de valójában ezek emberi megnyilvánulások. Ilyen értelemben egy társadalmi görbe tükör Adams regénye, es erre próbáltuk építeni az előadást.

NÉZŐI REAKCIÓKRÓL:

ÓÁ: Általában szélsőséges a reakció, ha egy színész kiesik a játékból, vagy a szerepből, de általában több féleképpen sülhet el. Esetleg a néző megsértődik, és azt mondja magában, hogy én nem ezért vettem meg a jegyet, hogy itt hülyéskedjenek, vagy szimpátiát kelt, es nevet rajta, hiszen abban a pillanatban kiderül, hogy valójában a színész is ember, bármennyire is vitatják ezt.

Bíztunk benne, hogy ennek a címnek a hatására nem azok a nézők fognak eljönni nagytöbbségében, akik amúgy a porosabbnál porosabb Csehov es Ibsen előadások kedvelői (értem itt a porost a megvalósításra, nem a drámákra) hanem a fiatalok, akik olvastak és szeretik ezt a regényt, és akik értik és értékelik ezt a fajta humort.

VIZSGAJEGYRŐL

ÓÁ: Vizsga volt igen, de hogy őszinte legyek máig sem tudom, hogy hányast kaptunk rá, nem is volt fontos. Amit kaptunk akkor a nézőktől, sokkal többet ert. Most ez nagyon nyálasra sikerült, de komolyan gondolom.

KONKLÚZIÓ

VCS: Végülis azt hiszem, hogy az a kulcsa az egésznek, hogy magunkat akarjuk szórakoztatni. Ez most félreérthető. Olyan poénokat , helyzeteket keresünk amik számunkra viccesek, amiket értünk és úgy gondoljuk, hogy azok az emberek akik úgy gondolkodnak mint mi, azok szamara is viccessé válik. mert tele tömködhetnénk politikai viccekkel, vagy szőke nős poénokkal csak az nem a mi ízlésvilágunk.

ÓÁ: Nos, nem kedvenc könyv, bár elég kedves, meg is úgy gondoltam, hogy elég jó anyag, hogy foglalkozzunk vele. Nagy szabadságot találtunk benne, hogy élvezhessük azt, amit csinálunk, mert a színház akkor működik jól, hogy ha a legdepressziósabb, legundorítóbb szerepet is élvezi játszani a színész. Csak akkor van esélye arra, hogy bekövetkezzen a csoda, amitől színházról beszélünk. Hogy a csoda ebben az előadásban bekövetkezik-e azt nem tudom, soha nem láttam, de azt tudom, hogy nagyon élveztük próbálni is, es játszani is.

Karácsonyra

Kedves Hallgatótársaink!
Ne felejtsétek el, hogy nem csak a vizsgaidőszak, hanem a Karácsony is egyre közeledik. Jusson időtök szeretteitekre, barátaitokra és a családotokra! Mindenkinek jár egy kis pihenő, hogy lazítson, élvezze a karácsonyi finomságokat és a meghitt hangulatot. A KáTé szerkesztőségének nevében ezzel a kis novella részlettel szeretnénk mindenkinek áldott békés ünnepeket és sikeres vizsgaidőszakot kívánni!

Janikovszky Éva: Karácsonyi finis (részlet)
„…Kezdődik az ajándékbontás. Figyelünk: örülnek-e a szerény ajándékainknak? De ne felejtsük el, ők is figyelnek: hogy mi vajon örülünk-e? Hát örülünk, akkor is, ha nem azt kaptuk, amit kértünk, akkor is, ha tavalyelőtt ugyanezt kaptuk, semmire se mondjuk azt, hogy kár belénk, hogy ugyan már, nem kellett volna ennyi pénzt kiadni, ne mondjuk, hogy ugyan hová veszek fel én ilyen drága sálat? Ne ajánlgassuk frissiben a lányunknak, menyünknek, hogy ez inkább neked való, drágám! Kanyarintsuk a nyakunkba, álljunk a tükör elé kacéran (hadd mosolyogjanak unokáink!) és örüljünk neki. Hiszen örömet akartak szerezni vele, mint ahogy mi is nekik az ajándékainkkal.
Hetek óta készültünk erre a napra. A szeretet ünnepére. Most itt van. Együtt vagyunk a mieinkkel. Szép ez az ünnep, de törékeny, kényes, mint a finom üveg. Megkarcolhatja, összetörheti egy fintor, egy rossz szó, egy akaratlan mozdulat. Vigyázzunk rá.
Mosolyogni tessék! Szívből, igazán….”

Zsíros kenyér, röplabda és gumicukor

Kíváncsi vagyok, hogy születnek a hagyományok? Hogyan lesznek a kósza gondolatokból évről évre megrendezésre kerülő események? Kinek jut ideje és energiája, hogy egész hétvégés programokat szervezzen a BME diákságának?

Mármint annak a részének, amelyik szereti a röplabdát. A Műegyetemi Röplabda Kupa rendezői csapata minden félévben biztosít nekik egy hétvégét, hogy élvezzék a sportot és összemérjék tudásukat.  A legutóbbi november 19-20-án került megrendezésre. Mit is lehet elmondani erről az eseményről? Megdöbbentő, rendkívüli és emlékezetes. Aki ott volt az tudja, hogy miért írom ezeket, aki nem annak egy kis ízelítő, hogy kedvet kapjon és a következőn már ő is részt vegyen.

Fotó - Kiss Imre (Műhely)

Forró tea, zsíros kenyér és lila hagyma. Ha valakinek lett is volna kétsége, szombaton hajnali fél 7-kor, hidegben keresgélve a Bercsényi kollégiumot, hogy megérte-e felkelni, ilyen fogadtatás mellett rögtön elfelejtette. Ez után is csak egyre jobb lett. A verseny lényege nem különbözött a megszokottól: csúszás a beosztással, „tévedhetetlen” bírók és tornacipőszag. Akkor miért is volt különleges a hétvége? Az igazság az, nem tudom megmondani.  A rendezők és a résztvevők együtt teremtettek olyan hangulatot, ami igazán emlékezetessé tette. Profi és amatőr kategóriában is igazán jó meccseket lehetett látni. Nem volt veszekedés, sértődés és amennyire én láttam, mindenki elégedetten mehetett haza. Olyan volt, mintha egy nagy baráti társaság gyűlt volna össze, hogy felszabadultan játszhasson. Ha belegondolunk, mi más is lehetne a sport lényege, mint összehozni az embereket? Ha már az emberek összehozásánál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy a rendezők erre is gondoltak. A rendezvény Facebook-os oldalán biztosítanak lehetőséget az emberhiányban szenvedő csapatoknak és a csapathiányban szenvedő embereknek, hogy megtalálják egymást.

Tartozom még egy magyarázattal, a címmel kapcsolatban. A zsíros kenyér és a röplabda, azt hiszem világos, hogy miért került bele. Viszont a gumicukor? Ez is a hagyomány része. Már senki nem tudja, hogy miért is, de így van. Az összes résztvevő csapat kap egy zacskóval az oklevelek és a díjak mellé. szerintem mindenki örült neki.

Akinek megjött a kedve, hogy elinduljon a következőn, figyelje a honlapot:
http://www.friweb.hu/mukupa/

a Facebook oldalt:
https://www.facebook.com/#!/groups/147810661945259/
vagy a tornatermek körüli faliújságokat.

És ne feledkezzünk meg a köszönetnyilvánításról. Mert azt talán soha nem tudjuk meg, hogy ki indított el a hagyományt, a mostani szervezőknek viszont megköszönhetjük a sok munkát.

Vocskó György tanár úr(felelős szervező)
Gőgh Renát
Steixner Márk
Horváth Márk
Bartók Tamás
Jacskó Attila.

Tedd az EFOTT-ot a fa alá!

Tudod már, hogy mit kérsz karácsonyra? Szeretnéd, ha idén végre nem valami haszontalan dolog kerülne a fa alá? Nekünk van egy ötletünk. Mit szólnál egy pár nyári fesztivál jegyhez? Mert EFOTT jegyet jó kapni, és adni, de még jobb kedvezményesen megvenni!

 

A titok kiderült, nem őrizzük tovább. A jövő évi EFOTT helyszínéről felröppentettük a fátylat, nem titkolózunk tovább. Velence…

 

Emlékszel még mit tettél 2005 nyarán? A csillogó szemű lányra, a sármos fiú mosolyára, vagy arra a sörre, amit az újdonsült barátoddal toltatok együtt? 2012-ben megismételheted a legjobb nyaradat. Jövőre ugyanis újból a Velencei-tó partján horgonyzunk le, ahol nem csak a pókerkirály, Korda György szomszédja lehetsz, hanem minden eddiginél fergetegesebb fesztivált csapunk.

 

2012-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lesz a házigazda, akivel már készítjük a receptet a tökéletes fesztiváli menühöz. Fő fogásként kell egy jó társaság, így számítunk rád! Ha megvan az alap, fűszerezzük mindezt egy adag jó hangulattal, amelyről a legkiemelkedőbb magyar zenekarok fognak gondoskodni, és lesz külön erre az alkalomra készített produkció is. Hogy mindez ne csak egy hétköznapi fesztiváli „menü” legyen, elhozzunk neked a „tengerparti fílinget”. Vár rád minden, ami wakeboard, strandfoci, strandröplabda, de nem marad el a túra- és sárkányhajózás sem. És Velencei-tó ide, vagy oda készülj a medencés bulikra is!

 

Végül mindezt megbolondítjuk egy kis kultúrával, színházzal, és készülünk jó pár meglepetéssel is, így tényleg már csak egy kis „chilli” hiányzik, amelyet neked kell magaddal hoznod!

 

Júliusig sokat kell még aludnod, de a párnád alatt akár már holnap ott lapulhat a 2012-es EFOTT jegy. Hajtsd nyugodtan álomra a fejedet, és légy már idén birtokosa a jövő évi diáktalálkozó belépőjének! Most pedig különösen megéri a „párna alá való”. Hogy miért is?

 

Az idei karácsonyi akcióban is csökkentett jegyárakkal várunk. Decemberben egészen január 5-ig 11.990 forintért, műegyetemisták 11.500 forintért vásárolhatnak hetijegyeket. Ne maradj le!

 

Mit kaphatsz mindezért?

 

Tortát habbal. Jókedv, buli, haverok, színház, sport, zene, és minden, ami ahhoz kell, hogy felejthetetlen hat napot töltsünk együtt júliusban a vizsgaidőszak levezetéseként.

 

És miért számítunk rád? Mert nélküled nem EFOTT az EFOTT, és mert jövőre szeretnénk minden eddiginél több diákot elcsábítani. Ugye te is ott leszel?!

 

Felkeltettük az érdeklődésedet, de nem tudod, hogy hol lehet jegyet venni? Keresd jegyárusítóinkat az egyetemen, értékesítőinknél és online.

 

Részletek hamarosan a fesztivál weboldalán: www.efott.hu

 

Infóvonalunk: info@efott.hu

 

Addig se felejtsd el: EFOTT, csak szabadon… Számítunk rád!

 

EZK – Hulladékból Termék Kiállítás

Kíváncsi vagy, mi készül a szelektív hulladékokból? Környezettudatosabb akarsz lenni? Szeretnél komposztálni?

2011. december 5 és 17 között a BME ad otthont a “Hulladékból Termék” című országjáró környezetvédelmi szemléletformáló kiállítás 50. rendezvényének, amely az E épületben  lesz látható. A jubileumi kiállításon több újdonsággal is találkozhatunk majd, de megtekintése ingyenes lesz, mint eddig is minden helyszínén.

Az ünnepélyes megnyitóra december 5-én, hétfőn 10 órakor kerül sor. A részletes programról itt olvashattok: https://www.facebook.com/events/207593139317363/

A kiállítás hétköznap 9 és 18 óra között, illetve hétvégén 10-16 óráig lesz nyitva az érdeklődők számára. További infók és csoportregisztráció itt: http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/kiallitas/aktualis/

A megnyitóra és a megtekintésre is minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők, és köztük a BME Egyetemi Zöld Kör.

Keresd a választ a kérdésekre és tegyél Te is egy lépést a tisztább, egészségesebb környezet felé!

EZK – Önzés-e az önzetlenség?

A manapság uralkodó gazdasági szemlélet szerint az ember mindig a saját érdekét hajtja. Elméletileg, ha látszólag önzetlenül cselekszik is, végső soron akkor is csak ez motiválja. Ennek a szemléletnek látszik ellentmondani a Michigani Egyetem új tanulmánya.

Menedzsment és vállalkozásgazdaságtan ZH… Miért kellett már megint az utolsó pillanatra halasztanom a tanulást? …  Na, nézzük… „Mi jellemzi a homo oeconomicus önérdekkövetését?”„az egyén hasznosságérzete függetlenített a társadalmi normáktól, erkölcsi szabályoktól és ehhez hasonlóktól.” Micsoda? Ez nem hangzik valami jól… „Miként árnyalhatjuk, bővíthetjük a homo oeconomicus radikális képét általánosan érvényessé?” „társadalmi elismertséget, megbecsülést, illetve belső örömöt, önbecsülést, megnyugvást” vár az önzetlen cselekedetért cserébe? Tényleg így lenne?

Nem – hangzik a válasz a Michigani Egyetem új kutatása szerint. „Azok, akik önzetlen célból önkénteskednek, hosszabb ideig élnek, mint akik nem segítenek másoknak. Azonban, akik önös érdekből tesznek jót másokkal, nem élvezhetik tetteik magukra gyakorolt pozitív hatásait.” – állítja Sara Konrath, a tanulmány egyik szerzője.

A kutatók egy wisconsini felmérés eredményeire támaszkodtak, melyben 10 317 véletlenül kiválasztott wisconsini lakost vizsgáltak 1957-től napjainkig. 2004-ben végeztek egy felmérést a résztvevők között, hogy az elmúlt tíz évben milyen gyakran voltak önkéntesek és mi volt a fő motiváló erő? Egyes önkéntesek mások érdekeit helyezték előtérbe válaszaikban, például „Fontosnak tartom, hogy segítsek másokon.” Más önkénteseknek önközpontúbb érveik voltak: „Az önkénteskedés jó menekülés a gondjaim elől” vagy „Többre becsülöm magam, ha önkénteskedek.”

Ezt követően a kutatók összehasonlították a válaszadók reakcióit az egészségügyi adataikkal, figyelembe véve a társadalmi-gazdasági státuszukat, mentális egészségüket, családi állapotukat illetve más egészségügyi kockázatokat is (túlsúly, dohányzási- és alkoholfogyasztási szokások, stb.). A felmérés szerint azoknak, akik altruisztikusabb célból végeztek önkéntes munkát, alacsonyabb volt a halálozási rátája, mint akik nem voltak önkéntesek. A nem-önkénteskedők 4,3%-a halt meg a felmérést követő négy évben, szemben az önkénteseknél tapasztalható 1,6%-nál. Meglepő módon viszont, akik önkényes okból vállaltak szociális munkát 4%-a távozott el, hasonlóan azokhoz, akik nem csináltak semmit.

„Érthető, ha az emberek részben önös érdekből önkénteskednek , a mi kutatásunk azonban azt mutatja, hogy ironikus módon, ha ez a fő motiváló erő, akkor nem élvezhetik a tetteik pozitív hatásait.” mondta Andrea Fuhrel-Forbis, a Michigani egyetem kutatója.

A cikk Remy Melina „People who volunteer live longer, study suggests” című bejegyzése alapján készült.

Lipták Szilárd

Japán utsushi-e fényárnyjáték premierje a Merlinben

Az animáció őseként is számon tartott utsushi-e művészete, közismert történeteket, meséket, Edó-kori színpadi jeleneteket mutat be, a mozgókép, narráció és tradícionális zene ötvözésével.
Az európai körútja során Magyarországra is ellátogató Minwa társulat sajátos előadásmódjában a hazai közönség is betekintést nyerhet a több mint 200 éves múltra visszatekintő “ősi animáció” rejtelmeibe.

A mozgóképjáték eredete

A bűvös lámpás, közismertebb nevén diavetítő, a XVIII. században holland közvetítéssel került Japánba, és egészen a XX. század elejéig a vetítés legelterjedtebb eszköze volt a szigetországban. Az utsushi-e az ázsiai árny- és bábjátékok hatására az 1800-as években kezdett elterjedni és népszerűvé válni. Az előadások közismert történeteket, meséket, edó-kori színpadi jeleneteket dolgoznak fel, a mozgókép, narráció és tradicionális zene ötvözésével.

Előadók:
Yamagata Fumio, Tanaka Yuko, Kakazu Masahiko, Shinada Asushi, Suzuki Junya, Akimoto Noriko, Tatsuharu Hosoyama, Mio Masaki, Naoki Nishio

Zenészek: Masuda Masaki, Shitara Kazutaka

Egy különleges előadás, mely révén betekintést nyerhetünk a 200 éves múltra visszatekintő utsushi-e (fény-árny mozgóképjáték) rejtelmeibe, edó kori diákkal és az eredeti előadásmód reprodukálásával.
Az 1968-ban alapított tokiói Minwa Társulat kezdetben árny-bábjáték előadásokkal kísérletezett. Csak a 70-es évek végén fedezték fel az elveszettnek hitt utsushi-e (mozgókép) műfaját. Tizenöt éven keresztül tanulmányozták a műfajra jellemző előadói technikákat és reprodukálták a régi diákat. 1993-ban a társulat új előadással kápráztatta el a közönséget és a sikert követően a társulat vezetőjét, Yamagata Fumiot az előkelő Tamagawa, Bunraku címmel tüntették ki. Külföldön először 2008-ban láthatta őket a közönség, amikor az USA-ban olyan neves intézményekben léptek fel, mint a Filmművészeti Akadémia, a Smithsonian Freer és Sackler Galéria, a Lincoln Center Walter Reade Színház, valamint a bostoni Szépművészeti Múzeum.

“A bűvős lámpás” magyarországi premierjének időpontjai:
2011. november 21. hétfő / 19.00
2011. november 22. kedd / 19.00

Jegyár 2 500 Ft, diák 2 000 Ft
Jegyek kaphatók a MERLiN Színházban (V. Budapest, Gerlóczy utca 4.)
Jegyfoglalás e-mailben: info@merlinszinhaz.hu
Internetes jegyvásárlás: http://merlin.jegy.hu, www.ticketportal.hu, www.jegymester.hu

forrás:

Japán Alapítvány: http://www.japanalapitvany.hu/a-minwa-tarsulat-bemutatja:–8222buvos-lampas-8221-az-utsushi-e-muveszete/

Merlin Színház: http://www.merlinszinhaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=895%3Aa-bvoes-lampas&catid=1%3Afoldal&Itemid=1