Így zenélnek a gépészek – interjú az Igor Mortis Vodka Klubbal

A gépészkar negyedéves hallgatóiból álló Igor Mortis Vodka Klub debütáló első albuma kapcsán már szerepelt két hónapja a Kátéban, most viszont egy teljes interjúra sikerült elkapni a srácokat. A Kármán Klubban Barna Péter basszusgitáros, Mohácsi Bálint „Moha” szólógitáros, Pacseszák Dóri dobos és Zelena Zsombor énekes- ritmusgitáros válaszolt kérdéseimre, amik a technikai háttéren túl a zeneletöltésről alkotott véleményüket és a visszafogottan puritán szórakozási szokásaikat is érintették…

Fotó: Igor Mortis Vodka Klub Facebook-oldal

Káté – Meséljetek a bandáról! Hogyan és miért indult, hogy alakult ki a mostani felállás?

Moha: Az egész úgy kezdődött, hogy a 2009-es gólyatáborban borzasztóan berúgtak/tunk, és Dóri meg Zsombor kitalálták, hogy csinálnak egy rockbandát. Persze a gólyatábor hevében ebből a tervből nekem nem sok maradt meg, de egy évvel később, egy napon Zsombor odaszólt nekem – mivel tudta, hogy gitározom –, hogy nincs-e kedvem lejönni egy próbára, mert nekik volna egy zenekaruk. Másnap már mentem is, mert miért ne, és azóta itt ragadtam.

Zsombor: Az évek alatt igazából megfordult pár arc a bandában, sőt volt olyan is, hogy én voltam a szólógitáros és az énekes egyben. Ez egy elég érdekes helyzet volt, de miután jött Moha, ez a probléma megoldódott. Ekkortájt jött Marci is, akivel így már egy működőképes együttesről lehetett beszélni. Ő egyébként egészen tavaly tavaszig volt a basszerosunk, majd a gyeplabda-karrierje miatt sajnos feladni kényszerült a zenélést. Ekkor jött Peti a képbe, aki 2011 nyara óta aktív tagunk.

Káté – Első koncertetek hol és mikor volt?

Zsombor: Rocktogonban volt, 2010. június 24-én.

Moha: Arra emlékszem, hogy végre nyár volt, rohadtul meleg volt, és mindenki részeg volt. A koncert után pedig a sarokban egy ananászt szépen elfogyasztottunk, ami azóta is hagyomány nálunk.

Káté – Kik a példaképeitek, milyen zenéket hallgattok?

Moha: Gyakorlatilag mindenevő vagyok, rocktól a dubstepig. Példakép mondjuk a Lamb of God. Vagy talán Kispál és a Borz.

Dóri: Kedvenc banda az Avenged Sevenfold. Jó lenne, ha valami olyasmit csinálnánk, mint ők…

Peti: Szeretem a metálnak mindenfajta megnyilvánulását, a hörgőset talán nem annyira, de ésszerű keretek között az is működhet. Ezen túl – mint basszusgitáros – nagyon szeretem a funky-s zenéket. A két zenekar, amit példaképnek említenék a System of a Down és a Red Hot Chilli Peppers. Ezen a kettőn nőttem föl, előtte pedig komolyzenét hallgattam a hegedülés miatt (gúnyos megjegyzések és nevetés a többi tagtól).

Zsombor: Punk rock és industrial, például Rammstein, Junkies.

Káté – Jellemezzétek öt szóval a bandátokat!

Zsombor: Lobotómia.

Peti: Vodka, ananász…

Dóri: A vodka kétszer…

Moha: Zsíros kenyér!

Zsombor: Talán még a punkrockot és a metált tenném hozzá, csak hogy zeneileg is meghatározzuk magunkat.

Káté – Milyen nehézségeket jelent az egyetem mellett a banda működtetése?

Moha: Hát volt olyan, hogy egy teljes napot késtem próbáról, utána Zsombor kicsit morcos volt… Hogy általánosságban válaszoljak, kurva nehéz és néha már a tököd ki van vele, van, hogy egymással is ordítozunk meg verekszünk, de valahogy mégis jó együtt, és elviseljük egymást. Meg hát iszunk is azért eleget.

Zsombor: Nehéz beosztani az időt és az energiát, főleg, hogy mindenkinek más-más dolgai és tanulnivalói vannak az egyetemen, így egyeztetni is elég nehéz az időpontokat.

Peti: Egyetértek, de a csillogó szemek meg az őrjöngő emberek a koncerteken valahogy mégis kárpótolnak mindenért. De a számok írása is összetart minket, hiszen olyat alkotunk, ami mindegyikünknek tetszik.

Káté – Vannak rivális vagy haver bandák?

Moha: Csak haver bandák vannak, riválisok nincsenek. Példaként említeném a Crew from Hell-t, ami egy Pantera-tribute zenekar.

Zsombor: Először talán a Vasmacskákkal barátkoztunk össze, velük koncerteztünk először. Ők ELTÉ-sek, ilyen bölcsész-bluesos valamit játszanak (nevet). Sajnos ők már feloszlottak, de sokat játszottunk együtt.

Moha: Rusty-ékkal (Crew from Hell) szoros kapcsolatunk van, hiszen ők vették fel az albumunkat. Rajtuk kívül még a Fatal Error, meg néhány szegedi banda. Az SZ4P-t (Szabadtéri 4akkordos Performansz) is megemlíteném, mert ők a legelvetemültebb arcok, akikkel valaha sikerült megismerkednünk, és nem mellesleg nagyon jó zenészek.

Peti: Igen, és az egyszeri találkozás ellenére ők is elég jól emlékeznek ránk, hiszen a Hegyalja Fesztiválon kissé megviselt állapotban újra találkoztunk, és így is felismertek. És meggyőződésük volt, hogy jó zenét csinálunk.

Dóri: Még talán a Dolmen.

Káté – Mivel próbáltok kitűnni a többi zenekar közül?

Zsombor: Peti mosolyával, Moha rasztáival és Dóri melleivel (nevet).

Peti: Meg a mellizmaiddal…

Moha: Egyelőre próbálunk „rendes” banda lenni, és még az sem világos, hogy mi mit akarunk csinálni. Az elején vagyunk még, próbálgatjuk az irányokat, és nem akarunk annyira kitűnni semerre.

Zsombor: Komolyra fordítva a szót, ezt a két szinttel zúzósabb punk rockot aránylag kevesen nyomják nálunk, és még kevesebben használnak benne slap basszust, úgyhogy a zenénk mondhatni elég egyedi a magyarul éneklő bandák körében.

Káté – Egyetem után is terveztek még együtt zenélni?

Egybehangzóan: Hol van az még…

Fotó: Igor Mortis Vodka Klub Facebook-oldal

Káté – Terveztek turnékat, fesztiválfellépéseket, külföldi utakat?

Zsombor: Igazából már most is folyamatosan koncertezünk, amióta befejeztük az album felvételét. Most télen lesz egy kis pihenő, amikor nekiállunk újra számokat írni, meg a gyengébbek vizsgázni is elmennek.

Moha: Fesztiválokra mindenképpen szeretnénk jelentkezni, de sajnos ez nem ilyen egyszerű, hogy fogjuk magunkat és megyünk. De van egy hiper-szuper menedzserünk (Pelczéder Tamás „Sámán”), aki azért igyekszik elsikálni ezeket a dolgokat.

Dóri: Külföldi cél a Rock am Ring Nürnburgban, de ez még egy elég távoli álom. Sok felfedeznivaló van még országon belül is, és először itthon kéne kiépíteni valamit, és utána menni külföldre.

Peti: Probléma még, hogy többnyire magyar nyelvűek a számaink, és ezeknek a magyarlakta területeken túl nincs nagy piaca. De Komárnoban, a magyar határtól 200 méterre már léptünk fel, ahol a legnagyobb különbség az volt, hogy lehetett a klubban dohányozni.

Káté – Hogyan áll az első lemezetek?

Zsombor: A számok már a masterelés alatt vannak, úgyhogy már tényleg majdnem kész, de eléggé maximalisták vagyunk. Belekötünk néha olyan apróságokba is, amitől a hangmérnök haja szála az égnek áll. De meg kell érteni, hogy fontos, hogy az egész a lehető legjobb legyen – ugyanez vonatkozik a klipre is –, hiszen ha egy igazán fasza anyagot tudunk leadni a különböző helyeknek, akkor sokkal nagyobb eséllyel kapunk lehetőséget ott fellépni.

Káté – Hogyan készültök egy koncertre?

Peti: Rengeteget próbálunk. De tényleg, rengeteget (kuncognak). Egyébként a lemezbemutató előtt, meg nagyobb koncerteknél tényleg többet próbálunk, meg megnézzük a színpadot, kicsit körbeugráljuk, hogy tudjuk milyen érzés lesz ott lenni.

Moha: Nincsenek rituáléink, hogy a zsebünkbe hányunk, vagy ilyesmi.

Dóri: Én dobosként semmiképpen sem iszok koncert előtt. Moha meg igen (nevet).

Káté – Saját cuccokkal léptek fel?

Moha: Sajnos nincs pénz színpadi felszerelésre; Zsombor szokta magát éheztetni, hogy tudjon erősítő fejet venni (nevet). Nekem például egy 60 W-os kombó erősítőm van, ami esélytelen egy koncertre. Ha a kocsma vagy klub nem ad koncertfelszerelést, akkor bérelnünk kell, vagy kölcsönkérni.

Peti: Rendes erősítőm nekem speciel van, láda pedig valahogy mindig lesz hozzá, általában tudnak adni. Egyébként, ha vidéken lépünk fel és nincs kocsi, akkor alkalmazzuk a „rohamcuccot”. Ez a gitárok, kábel, pengető, cinek és pergő, semmi más. Szerencsére ilyen most már egyre kevésbé van, ki szoktak jönni úgy a koncertek, hogy le tudunk menni mikrobusszal.

Dóri: Ritkán viszem csak le a saját cuccokat, ilyenkor persze kell kocsit kérni kölcsön. Egyébként cinek és pergő jön mindenhova, a többit a szervező/üzemeltető adja. Jellemző probléma szokott lenni, hogy a melák dobosokra konfigurált felépítés nekem túl magas, nem érem fel a dolgokat, és ilyenkor nem szokott jól esni, ha azt mondják, hogy ne nyúljak hozzá, mert más is játszani fog rajta. De általában azért engedik, hogy beállítsam magamnak.

Káté – Szoktatok izgulni a fellépések előtt?

Peti: Az attól függ, mennyit iszunk… (nevet)

Zsombor: Barba Negrában, a lemezbemutató előtt izgultunk, de egyébként nem szoktunk. Esetleg azon, hogy lesznek-e elegen.

Káté – Mennyien szoktak lenni?

Zsombor: Olyan húsztól százig terjed a közönség létszáma a legtöbb koncerten. Minden településen, ahol játszunk, van egy 15-20 fős törzsközönségünk már, de vannak random emberek is, akik koncert végén odajönnek pólót venni. Nekik nagyon szoktunk örülni.

Káté – Számírás hogy megy nálatok?

Zsombor: Én szoktam hozni a témákat meg a szöveget, amiket a többiek változtatnak vagy rábólintanak rögtön, de ez erőszak nélkül ritkán szokott menni. Dóri csinál rá dobot, Peti pedig valami gyönyörű basszusátvezetést kreál hozzá. Néha Moha is csinál bele valami random gitárt (nevet).

Peti: Ritkább esetekben én vagy Moha hozunk pár riffet, ami köré lassan felépül egy szám. Ilyen volt például a Táncom a láncom, amit Zsombi és a saját ötletemből tettünk össze.

Káté – Letöltésről mit gondoltok? Töltsék le ingyen és jöjjenek el koncertre, vagy vegyenek meg mindent pénzért?

Moha: Én úgy gondolom, hogy a lényeg az egészben az, hogy ott a Youtube, mindenki hallgassa meg, és ha ez az embereknek tetszik, akkor kurvára örülök, ha eljönnek koncertre. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy szeretne minket támogatni, akkor az vegye meg a lemezt. Nem hiszem, hogy ekkora zenekarnál esélye van annak, hogy az ember konkrétan zenét áruljon, hiszen ezt a legnagyobbak se tudják már megcsinálni.

Zsombor: Hallgassák meg, annak nagyon örülünk, ha pedig letöltik maguknak, annak még inkább! Nem akarjuk azt elvárni, meg igazából nem is várhatjuk el, hogy azért fizessen valaki, hogy csak meghallgasson minket.

Peti: Én igenis elvárnám, mert szerintem elég jó és elég sok munka van benne ahhoz, hogy fizessenek érte.

Moha: Miért fizetnék érte, amikor semmilyen más zenéért sem fizetek? Néhány eredeti CD van csak nálam otthon.

Zsombor: Szerintem, ha valaki szereti és hisz benne, ráadásul emberi áron van a lemez, akkor megteheti, hiszen évek múlva, amikor már kicsit ismertebb lesz a zenekar, jó érzés lesz, hogy az egyik első példánya az első albumnak az ember birtokában van.

Káté – Mennyi pénzt és energiát fordítotok a promo dolgokra, például pólók vagy ajándéktárgyak?

Peti: Egyre többet!

Zsombor: Igen, egyre többet, például az új Igor Mortis póló szerintem kurva jó lett, vegyétek meg! Ezen kívül matricáink vannak még, amiből van is itt pár (kiszór néhányat az asztalra).

Káté – Bandán, sulin kívül is összejártok mulatni?

Dóri: Igen.

Peti: Előfordul… én ebben a félévben még nem voltam velük így külön (másnap reggelre ez már megváltozott).

Zsombor: Mi Dórival másfél éven keresztül laktunk együtt, ebből egy évet volt a szobatársam, szóval igen, elég sokat láttam az arcát.

Dóri: Igen, az elég durva volt, kicsit túladagoltuk magunkat egymásból…

Moha: Aztán volt egy albérlet, ahol szintén egy félévet együtt laktak sok más emberrel egyetemben, és hát ott nem voltak ritkák a házibulik, szóval jó sokat ittunk együtt. Félig-meddig én is velük laktam akkor, ami azt illeti. Arról a félévről elég annyit mondani, hogy Zsombornak 6 kreditet sikerült teljesítenie, és a másik 8 ember, aki ott lakott, se állt sokkal jobban. Volt pár házi, amit emelkedett hangulatban próbáltunk együtt összehozni…

Zsombor: Sajnos most már nem ez a helyzet, az egyetemet is muszáj egyre komolyabban venni, és a banda is egyre több kötelezettséget jelent, nem mindig elég heti egyszer-kétszer találkozni.

Káté – Mit csináltok egy koncert után?

(nagy nevetés)

Moha: Cigikaraván, vodkakör… Vagyis mindenki  sprintel ki dohányozni, és megiszunk egy kör vodkát. Ez az első. Általában mindig van valakinek egy random üveg vodkája, és ez egy 5-10 perc alatt elpusztul. Utána elkezdünk inni (nevetnek). Aztán persze a buli egy bizonyos szakaszában mindenki ráveti magát egy nőre, Dóri viszont néha a fiúkat választja.

Zsombor: Igazából alapszabály, hogy koncert után először is elpakolunk és a cuccokat biztonságba helyezzük, addig nincs buli. Utána jönnek a személyes igények, meg a káosz. És a random ötletek…

Moha: …például hogy Zsombor elkezdi harapdálni az embereket. Ez egy ilyen szokás nála. Ami persze fertőző, volt egy pár hónapos mélypont, amikor mindenki mindenkit meg akart harapni és nem volt egy perc nyugta az embernek.

Fotó: Igor Mortis Vodka Klub Facebook-oldal

Káté – Mik a legjobb koncertélményeitek?

Moha: Kaposvár például a legjobb partik melegágya, ott valahogy mindig teljesen megőrülünk. A salgótarjáni Éter Fesztivál is nagy kedvenc, ott kétszer voltunk és mindkétszer nagyon jó elbánásban volt részünk. Na, ott például egyik alkalommal olyan részegre sikerült inni magam, hogy ugyanazt a telefont egy éjszaka négyszer vesztettem el. Persze ehhez az is kellett, hogy maga a telefon annyira szar, hogy mindig visszahozták.
Keszthelyen meg ötször egymás után tarháltam le egy embert, mert mindig elfelejtettem, hogy már próbálkoztam nála. Utolsó alkalommal már üvöltött egy kicsit, akkor sikerült megjegyezni.

Zsombor: Ez volt az az este, amikor a mikrobusznak a motorja valamiért megadta magát, ezért nem tudtunk hazamenni. Így hát hajnali ötkor bejelentettük Dórinak (aki Keszthelyen lakik), hogy most akkor az egész társaság menedzserestül nála alszik. Ott náluk történt, hogy Peti félmeztelenül elaludt a csukott WC-n ülve… Dóri apukájának is nagyon tetszett a jelenet.

Moha: Szegeden, Zsombi szülővárosában is történtek cifra dolgok, például egy illuminált állapotban történt főzés alkalmával készítettem a többieknek főtt higított mustárt vacsorára. De legalább a féltve őrzött, aranyozott dísztányér-készleten tálaltam.

Zsombor: Szintén Kaposváron történt egy farsangi buli alkalmával, amikor teltház előtt játszottuk, hogy sikerült a közönség szintje alá aljasodni, és konkrétan utólag arra sem emlékeztem, hogy melyik számokat játszottuk, vagy hogy milyen volt a saját koncertünk. De később megtudtam, hogy igazából iszonyatosan jól sült el az egész, együtt tomboltunk végig az emberekkel.

Káté – Milyen italokat fogyasztotok szívesen?

Zsombor: Bármi vodkával!

Moha: Én a vodkát annyira nem szeretem, korábban sokszor voltam rosszul tőle. Olyan ez, mint az anális szex: ha fiatal korban erőltetik, később nem szereti az ember. Ezért inkább tequilát iszom meg pálinkát.

Dóri: Nehéz kérdés… mondjuk a vodka citromos ice tea-vel fantasztikus, de sör, bor, pálinka, tátrai tea; mindegyik jöhet.

Peti: Kaposvári VBK, meg sörovár, ami sör és Kalinka Szamovár keveréke.

Káté – Ki volt eddig a legittasabb állapotban a csapatból?

(hevesen mutogatnak egymásra)

Dóri: Szerintem ezt nem lehet megmondani…

Moha (beismerően): Talán én, de még nagyon az elején, gólyatáborban, amikor annyira jól éreztem magam, hogy négykézláb mászva is folyton elestem. De a másik három tagot is láttam már indokolatlanul nem józannak.
Egyébként ebben a témában Peti a konvergencia pont; mindig annyit kell inni, mint ő. Valahogy mindig belövi, hogy mikor hal el a buli, és fél órával előtte egy sarokba befekszik és alszik. Szóval, ő mindig tudja, hogy mikor van vége a dolgoknak, de addig a lehető legjobban kiaknázza a bulit, és eléri a legnagyobb kiléti szintet.

Peti: Amikor én hazaérek és kijózanodok, Moha akkor szokott a mélyponton lenni.

Zsombor: Számomra ez úgy néz ki, hogy elkezdődik a duhaj, Peti berúg, aztán kijózanodik, addigra már Moha is leissza magát, majd Peti újra berúg, és így nincs megállás. Moha a szinusz, Peti a koszinusz.

Káté – Ha egy lakatlan szigetre kerülnétek és valakit meg kellene enni, melyikőtök lenne az?

Együtt, nevetve: Sámán!

Moha: Rajta a legtöbb az „anyag”. Ez persze csak és kizárólag túlélési szempontból, semmi személyes.

Káté – Mi a legundorítóbb dolog, amivel zenei karrieretek során találkoztatok?

Peti: Moha. (nevetnek)

Káté – Van még valami, amit szeretnétek az olvasóknak üzenni?

Zsombor: December 22-én a Kék Lyukban játszunk egy iszonyatos világvége bulin, ahova várunk mindenkit szeretettel. Valószínűleg mi is rendesen pusztítani fogjuk a szeszt, úgyhogy aki közelebbről is szeretne minket megismerni, az jöjjön el!

Az Igor Mortis Vodka Klub tagjai még rengeteg szórakoztató történetet meséltek, de a terjedelem és a nyomdafestéket nem tűrő cselekedetek miatt sajnos csak kevés kerülhetett írásos rögzítésre.

 

Minden vélemény számít!